Nevelőkért imádkozunk, hogy az árvaházban, ne maradjanak árvák a gyermekeink!!

Zűrzavaros, kiszámíthatatlan világban sodródtunk! Mit hoz a holnap? Tanácstalanok vagyunk! Magam kis életét e nagy felfordulásban hogyan is alakítsam, mikor még a nagyhatalmak sem tudják, hogy holnap mit és hogyan döntenek!? 

Jézus Krisztus egyetlen parancsot adott, a szeretet parancsát! Bármi is történik körülöttünk, kezdjünk el önmagunkban békét teremtve szeretni! Isten a szeretet útján járó igazakat kereste Ábrahám korában Szodomában, Gomora földjén is! Teremtőnk, hiszem, hogy nem zavarodottságunkat, félelmeinket nézi, hanem azt, hogy ott ahol élünk, a körülöttünk lévő legkisebbek felé mennyi önzetlenül szeretetet árasztunk magunkból! 

Istennek hála, jóságos igazak ma is vannak közöttünk! A mindig mosolygós, kedves Zirig Tünde egy ilyen ember! Felvidéken, mint tanítónéni dolgozott hosszú ideig, de a tavaly kivett egy év fizetetlen szabadságot és eljött Dévára önkéntesnek! Szeretettel, nagy szakértelemmel elvállalt egy szociális családot, 8 lányt, és egy éven keresztül, - úgy ahogy ígérte, - a kicsinyekhez lehajló türelemmel, jósággal nevelte a gyermekeinket! Déván sem a gyermekek, sem a kollégák nem angyalok, egy ilyen nagy házban mindig vannak gondok, amikben meg lehet botlani, amiért ítélkezni, civakodni lehet, de a kedves Tünde nevelőnénit én, - az elmúlt hosszú évben - minden találkozásunkkor mosolyogva, a szolgáló szeretet útján találtam! Nem marasztalta el sem a gyerekeket, sem a kollégákat, sem a lakáskörülményeket vagy az ellátást, mert őt nem ítélő bírónak, hanem a szeretet angyalának jött közénk a Teremtőnk nevében! 

Kedves Tünde tanítónő és a hozzá hasonló igaz emberek viszik mosolyogva a hátukon a világunkat, az önzés mindent elborító hullámverésében! Szomorú szívvel búcsúzunk tőle, a lányai, bárhogy is ígéri, hogy majd megfogja látogatni őket, vigasztalanok. Imádkozom, hogy küldjön Isten hozzá hasonló nagylelkű embereket az árva gyermekeink mellé, olyanokat, akik nem a hiányosságokat, a gyermekek csintalanságát ítélik el, hanem akik anyai, apai jósággal a felmerülő gondokat napról-napra megoldják, villanyoltás után mosolyogva helyreteszik a szétszórva maradó kis cipőcskéket! Nagy szükségünk van nevelőkre, mert lassan elfogynak azok a nők és férfiak, akik odaadó szeretettel befogadják az életükbe a bajban lévő gyerekeket! Kérlek imádkozzatok hogy az árvaházban ne maradjanak újból árvák a gyermekeink!!

Csaba t.

Kép: Tünde nevelőnő a kép közepén karján az egyik gyermeke.