A mi Urunk, Jézus Krisztus nyilvános tevékenységének a kezdetét jelenti, hogy megkeresztelkedett Keresztelő Jánosnál.
Kedves Munkatársaim!
Vízkereszt napja van! A mi Urunk, Jézus Krisztus nyilvános tevékenységének a kezdetét jelenti, hogy megkeresztelkedett Keresztelő Jánosnál.
Mi is elkezdtük, közel ötven helységben, a 2oo9-es oktató, nevelő tevékenységünket. Itt Déván, ma d.u. öt órától, bemutatott Vízkereszt napi szentmisénkben, mindnyájatokért szeretnék imádkozni, értetek ajánlom fel a legszentebb áldozatot, Krisztus Urunk kereszt áldozatát. Mesterünk példájára, mi is szenteltvízzel meghintve, bűnbánatot fogunk tartani, hogy tiszta szívvel, szabadon kezdhessük az új esztendőben a tanulást, a munkát.
Nem tudjuk, hogy mi vár ránk ebben az évben, hogy milyen politikai, gazdasági hullámok jönnek, de azt tudjuk, hogy a mi dolgunk a ránk bízott gyerekek szeretete, jóságos nevelése, kibontakoztatása. Annyira csodálom, hogy Jézus mennyire tudatában van a feladatának, mennyire nem zavarja meg öt semmi, a Mennyei Atya által rábízott munka végzésében. Drága mesterét, Keresztelő Jánost, - kiről ö maga mondotta, hogy: "Asszonyok szülöttei közül nem született nagyobb." - kivégzik. Ismerős a történet, egy hosszan tartó bűnös tivornyázás után, felszolgálják egy tálon János fejét. Jézus visszavonul, de sok ezer ember utána megy. Jézus, ahogyan a szentírásban írja, mintha mi sem történt volna, körbejár, tanít, gyógyít, vigasztal, kenyeret szaporít. Nem menekül, bujkál rettegve, de nem is zárkózik sértődötten el az emberektől, és nem is liheg bosszúért, hanem teszi azt amit kér tőle a Mennyei Atya: szeret, jóságosan jelen van, segít a bajban lévőkön, csendesen építi Isten Országát a földön.
Annyira tudom csodálni ezt a krisztusi önuralmat, "az ő eledele az, hogy a Mennyei Atya akaratát teljesítse". És Ő nem tekint se jobbra, se balra, megy jóságosan a maga útján előre. Ezt kérem én is tőletek: Jobb ha az ember a maga dolgát még ha rosszul is, de végzi, mintha a más dolgát jól végezné. A ti dolgotok a karjaitok között lévő gyermekek védő, óvó szeretete. Az egyiptomi piramisokból előkerültek olyan búzaszemek, melyek évezredek alatt sem csiráztak ki, nem szöktek szárba. Miért? Mert nem kapták meg a szükséges napfényt, meleg tavaszi esőt, a jó földet. A rátok bízott gyerekek számára, ti vagytok az áldott napfény; jóságos, bölcs szavaitok, tanácsaitok a tavaszi langyos eső, és a számukra biztosított tiszta meleg ház, a jó föld, hol e családjaiktól elsodródott kis életek gyökeret ereszthetnek, otthonra találhatnak. Tőlünk Isten az utolsó ítéleten, nem a világ gondját, baját fogja számon kérni, hanem ezeket a ránk bízott kis életeket: "Hol van a gyermek kit rád bíztam?" És ha mi hátrafordulva ott látjuk magunk mögött ezeket a huncutul kacagó gyermekeket, akkor tudhatjuk, hogy gyengeségeink, bűneink ellenére, szabad utunk van az örök életbe.
Őszinte bizalommal kérlek, szeressétek 2oo9-ben is a gyermekeinket!
