Életem nagy kérdése: Rezignált beletörődéssel elfogadjuk önmagunkat, környezetünket, a világot olyannak amilyen, amilyennek mások alakítják, vagy egy tudatos önnevelő, képző, formáló erővé válok? Saját szabadságharcomat a kezembe veszem, vagy hagyom, hogy sodródjak a mindennapokban?!

A teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt Teremtőm világos útmutatást ad: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet" Teremtés könyve 1,28 Jézus Krisztus is világos választ ad: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5,48)

Isten azt akarja, hogy mi uraljuk önmagunkat, környezetünket szelíd jósággal, bölcs, gondoskodó szeretettel. Isten nekünk gyógyító, tanító, vigasztaló, erőt adó képességeket ajándékozott! Használjuk ezeket a talentumokat a magunk és környezetünk javára!

Azzal, hogy reggel felkelek, megmosakszom, imádkozom, környezetemet rendbe teszem, már jó irányba indultam el! Ne álljak meg, keressek bölcs trénert, mestert, beszéljem meg vele a jó szándékkal átgondolt elképzeléseimet és kitartó, alázatos munkával kezdjem el napról-napra valóra váltan a pontosan megfogalmazott feladatokat!

Egészen biztos, hogy nem késő, bontsam ki önmagamban a békés szabadságharc zászlaját!

Szeretettel biztatlak, 

Csaba t.