Jézus Krisztus elküldi tanítványait, hogy tegyenek jót, hirdessék az örömhírt, miközben Ő maga imádkozik, csendben otthon marad. Nem lett volna egyszerűbb, ha Ő maga megy, hogy isteni erejével pillanatok alatt megoldja a gondokat? Miért küldte és küldi ma is az embereket Krisztus maga helyett munkába, dolgozni?

Isten vágyik arra, hogy megossza velünk a szeretet, az irgalom, a jóság örömét. Szeretné ha megtapasztalnánk, hogy milyen jó, örömteli jónak lenni, szeretetben élni! Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen és örömötök teljes legyen!  Jn 15,11

Tanítani, gyógyítani, irgalmas jósággal lehajolni az elesettekhez, a bajban lévőkhöz, nemcsak szép, jó, isteni vonás, de felemelő, tiszta öröm is, olyan öröm, melyet a moly nem rág szét s a rozsda nem emészt meg, mely megmarad az örök életre. Ezek a tettek fokozatosan átalakítják vonásainkat Isten képére és hasonlatosságára! 

Isten nem munkát ad, hanem ezt a tiszta örömöt, mely a bűneinket lemossa és életünket megszenteli! 

A feladatok, még a kétkezi munka sem büntetés, hanem Teremtőnk drága ajándéka. A bölcsen átgondolt, irgalmas szeretettel véghez vitt jó cselekedet, az alkotó munka, Isten társává teszi a marék porból született embert a világ továbbteremtésében! Igazából ez az a menyegzős köntös, melyben felemelt fővel Isten asztalához ülhetünk! 

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: aki nem ültet virágot, annak a kertjében nem nyílnak virágok..... Déván a munkánkat lám milyen csodák hálálják meg!