„Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy az anyagi gondoskodást túlhangsúlyozzák. Nem akarom lekicsinyelni a pénz fontosságát, de nem lenne szabad az első helyre tennünk. Népünk nagyjai közül sokan nagy szegénységben nőttek fel. […] nem a híres, sok-sok szemléltetőeszközzel felszerelt iskoláktól és a talicska számra behordott játékoktól váltak értelmes, értékes felnőttekké, hanem a családi szeretet életadó melegétől, a jóságos édesanya, édesapa folyamatosan dolgozó, példaadó jelenlététől és néhány falusi, egyszerű tanár emberséget és műveltséget adó oktatásától.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A családokban, az iskolákban, de a társadalom minden szintjén - függetlenül attól, hogy a gyermek vagy a felnőtt, hogy viselkedik - megteszünk ma mindent, csak nehogy valakinek baja essen, bármiben is hátrányt szenvedjen! A szülő, a pedagógus, a hatóságok mindent lenyelnek, eltűrnek, csak nehogy a marék porból született ember megsértődjön és fellázadjon! 