Hogyan tehetem jobbá a környezetemet, a világot, amelyben élek? Az akácfából nem lehet kivenni faragó fejszével a nektárt. A laboratóriumokban valamennyi tudós a világ minden akác fájából egyetlen csepp mézet sem tudna kisajtolni erővel, tudással. De ha az áldott nap ráragyog, a szúrós tövisek között megjelennek a bimbók, néhány nap alatt virágba borul, és ontani kezdi a nektárját. Szelíd jósággal, csendes szeretettel egymásból ki tudjuk szeretni a jót.
Úgy gondolom, hogy nemcsak bennem, de nagyon sok jóérzésű magyar emberben, most március 15-e előtt, és az 1848-as forradalom kapcsán, két kérdés merül fel újból és újból.
1. Én, a kis porszem, az egyszemélyes emberke, mit tehetek, egyáltalán tehetek-e valamit, adhatok-e létemmel valamit e világhoz?
2. Hogy vehetném rá embertársaimat, hogy a szeretet, a jóság, a becsületesség virágját, gyümölcsét teremjék, és ne a szúrós, sebet okozó töviseket.
A magyarországi méhész társadalom összefogott, és a székesfehérvári nagy tavaszi méhésztalálkozóra mindenki egy-két kiló mézzel jött és nagylelkűen a gyermekeinknek adták édes ajándékaikat. Öröm volt ezen a jól megszervezett, három-négyezer méhészt megmozgató nagy rendezvényen részt venni. Én nem csak a mézet köszöntem meg nekik, hanem azt is, hogy magyar méhésztársadalom életébe is – ebbe a nagy méhkasba, amely közel 16.000 méhészt fog össze – megengedték, hogy belepillantsak.
Itt, ezen az egész napos rendezvényen tudtam meg, hogy Magyarországon a sokféle méz közül a legértékesebb az akácméz, melynek az ára 20%-kal a méz világpiaci ára felett van, s melyből a szorgos méhecskék több ezer tonna nektárt is begyűjtenek apró cseppenként évente. Megtudtam, hogy az akác, akárcsak a kukorica, a paradicsom, meg oly sok más növény Amerikából honosodott Magyarországra.
Mit tehet az ember? Erőfeszítéseinknek lesz eredménye? Nem tudom, de szeretem magam elé képzelni azt a fiatalt, ki aranyláztól űzve, mindent maga mögött hagyva átmegy Amerikába, és talán betegen, magába roskadva, csalódottan jön haza néhány akácmaggal, göcsörtös facsemetével, hogy itthon elültesse. Kis dolog, nagy dolog? Tavaly, csak Magyarországon, bár a méhecskék az akácnektár 10%-át gyűjtötték be, mégis közel 10.000 tonna aranyló akácmézet pergettek a méhészek. Hogy egy-egy tett, emberi erőfeszítés milyen gyümölcsöt terem, az legtöbbször nem rajtunk múlik. Az én dolgom az, hogy legjobb szándéktól vezetve ott, ahol vagyok, tegyem a jót, vessem a magot, és a többit bízzam az Istenre.
Hogyan tehetem jobbá a környezetemet, a világot, amelyben élek? Az akácfából nem lehet kivenni faragó fejszével a nektárt. A laboratóriumokban valamennyi tudós a világ minden akác fájából egyetlen csepp mézet sem tudna kisajtolni erővel, tudással. De ha az áldott nap ráragyog, a szúrós tövisek között megjelennek a bimbók, néhány nap alatt virágba borul, és ontani kezdi a nektárját. Szelíd jósággal, csendes szeretettel egymásból ki tudjuk szeretni a jót.
Az akácnak jó élni, virágba borulni, gyümölcsöt teremni. Erre született, ez az ő létének a célja, értelme. Úgy gondolom, hogy világunkat nem az erőszak, nem a durvaság vitte, viszi elébb, hanem a szelíd jóság, az önzetlen szolidaritás, a napfény, melytől kinyílnak a göcsörtös tövises emberi szívekben az önzetlen jóság és a testvéri szeretet virágai.
A tanárok, szülők, elöljárók szelíd jósága, tiszta szívük melege tudja a gyermekeket, fiatalokat, de a népeket és a nemzeteket is virágba borítani, az önzetlen jócselekedetek édes nektárjának csepegtetésére késztetni. Durva akarattal, agresszív magatartással, furfangos manipulálásokkal nem lehet se a gyermekeket, se az embereket, se a népeket jobbá tenni.
Csak egyetlen út áll előttünk nyitva: a szeretet útja. Minden más út zsákutca, mely nem vezet sehova. Ha lenne valahol egy kis rövidítő az erőszak poklán keresztül, akkor legalább nagypénteken rálépett volna Krisztus erre az útra, de nem tette meg. Kész vagyok egy-egy gyermekért, népünkért, nemzetünkért meghalni, de nincs az a délibábos rózsás jövő, melyért kész lennék megverni egy gyereket, vagy mások vérét ontani.
A legnagyobb forradalom Jézus Krisztus szeretet forradalma! Ö ezen az úton kitartott a nagycsütörtökön, a nagypénteken keresztül a kereszthalálig, a húsvét hajnali dicsőséges győzelemig. Bíznunk kell a szeretet mindent legyőző forradalmában.
