Mennyire vagyok ura a saját kezemnek, lábamnak, hangomnak, gondolataimnak, akaratomnak? Vágyom valahova, útra akarok kelni, de előtte nyugodtan, átgondolva tisztázom magamban, hogy milyen vágyak, miért is akarnak engem ide - oda vinni, mozgatni? Ha tiszta, átgondolt, értelmes célok lebegnek előttem, - akkor jól van, induljak el - tegyem meg azt amit bölcsen döntöttem!
Utólag azért nézzem meg, hogy vajon időben, a tervek szerint tudtam elérni céljaimat gyalog, rollerrel, kerékpáron, egyedül, vagy a társaimmal? Ura vagyok magamnak, mozgásomnak a terveim kivitelezésében, vagy csak szalmaláng akarattal sodródom, céltalanul csapódom ide - oda?
Kezdődik az iskola, ura vagyok a betűvetésnek, az olvasásnak, a szorzótáblának, tudom a matematika szabályait, a logikus gondolkodás törvényeit? Milyen erők uralkodnak rajtam bennem? Ki dönt, a félelem, kishitűség, a lustaság, bizalmatlanság? Ki az úr az én testemben, lelkemben, gondolataimban, egyszóval az életemben?
Mi mozgat? A szeretet, a jóság, a tiszta, mindenki javát szolgáló, bölcsen átgondolt, környezetemmel átbeszélt, megvitatott nemes célok mozgatnak, vagy a bűnös nemtörődömség, trehányság, a mindent szétrágó kapzsi, mohó, parázna vágyak, vagy egyenesen a rosszindulatú harag, gyűlölet, a gyilkos, kérlelhetetlen szenvedély?
Sajnos mindenre van példa! Legyek én ura ne csak a szombatnak, de a hét minden egyes napján az életem minden döntésének, percének, röpke pillanatának!
„Az Emberfia ura a szombatnak is.”