"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbe hozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”

Lk 11,15

Ballada az irgalmatlan irgalomról!

Egy anyának két fia volt, az egyik kiskorától gyermekotthonban nevelkedett, a másikhoz a félig hajléktalan édesanya ragaszkodott, maga akarta nevelni! Az otthonban, az irgalmatlan nevelő szavára nap mint nap iskolába kellett menni! Nem volt kibúvó, így nem csak az elméleti tananyagokat, de takarítani, főzni is meg kellett tanulni! Az évek teltek és a gyermek nagyra nőtt,  ma családját eltartó, becsületes munkából élő boldog ember. 

Az édesanya az általa nevelt fiát sajnálta felkelteni, ma ezért, holnap azért kapott irgalmas anyai szeretetből kibúvót és így lassan kimaradt az ötödik osztályból. Az iskolával, házi munkával nem töltötte az idejét, az irgalmas anya amit tudott mindent elvégzett a fia helyett! Néhány év tengés-lengés, és a város beszippantotta magába a zsenge életet! A forgatagban elmerült... barátok, drog, buli...... 10 év az utcán, és az irgalmatlan irgalom elvégzi a maga munkáját! A fiatal ember 22 évesen már négyszer volt rendőri kísérettel Zámon, ahol orvosok próbálták lehozni a különféle önpusztító szerekről a vészesen lefogyott, drogok által szétmart fiatal testet! Mikor egy kissé jobban van, mert a halál leheletétől félve talpra állt, hogy új életet kezdjen, könnyes szemekkel irgalomért folyamodik! Mindent ígérve esedezik csak, hogy ne zárják be, hanem engedjék szabadon!  A hatóság mit tehet, kiskorú, még olyan fiatal és irgalmatlanul irgalmas, s a kórházból a tisztult lélek megy vissza a városba, azok közé a démonok közé, melyek őt újból és újból megmarják! 

Hol itt az irgalom? Gyermekeinket ne szolgáltassuk ki a semmittevő, könnyű életnek, ne engedjük, hogy az árral sodródva a bűnök martalékává váljon! Szétfolyó világunkban, önmaguktól óvjuk, védjük gyermekeinket, ne legyünk se magunkkal, se gyermekeinkkel szemben irgalmatlanul irgalmasak! Egy szülőnek, nevelőnek ne az legyen a fontos, hogy itt és most szeressenek, hanem az, hogy évek múltán határozott keménységünket hálás szívvel megköszönve, saját életüket építsék a hajdani gyerekeink!

Félve remegve munkáljuk üdvöségünket, 

Csaba t.

Kép: a szirupos víz benne maradt a pohárban és a darazsak nem tudtak ellen állni a kísértésnek!