Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41
Népszámlálási adatok!
Fontos, hogy ki minek tartja magát! A statisztikán túl tudnunk kell, hogy Isten a lelkiismeretünk által szól hozzánk. A lelkiismeretünk hasonlít egy napórára, mely önmagában semmit nem tud, neki az égen haladó Nap mondja percről - percre a pontos időt. Egy érett lelkiismeret alapvetően mindig a szeretet parancsolatára figyel. Ha valaki lelkiismeretére hallgatva szépen él, még ha a kinyilatkoztatott törvényeket nem is ismeri, akkor is a Teremtő előtt kedves ‒ ezeket az embereket anonim keresztényeknek nevezzük. Ők úgy is velünk vannak, ha nem vállalják az Egyházzal való közösséget! Sajnos fordítva is igaz! Sokan vallásosnak nevezik magukat, akárcsak a farizeusok, ők a sötétben sodródó napórák, mert alázattal nem figyelik a felettük ragyogó, utat mutató áldott napot!