"Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek,..." 

Lk. 11,47

Uram, korholásod nem csak a farizeusoknak, de nekem is szól! Míg a sötétben jártam, magamat tisztának tartottam, most, hogy tudatosan elindultam feléd, számomra szépen pirkadó jelenléted fényében döbbenten látom, hogy testemen, lelkemen mily sok hitvány bűn kapaszkodik meg! Önzés, kapzsiság, hiúság, beképzeltség, mohó vágyak, melyek ránk tapadva élősködnek rajtunk, elszívják életerőnket, lendületünket és a fényes égbe vágyó szárnyalásunkat a föld sarába húzzák!

Szent Ferenc bűnbánó kisebb testvérnek nevezte magát egy életen keresztül, tudatosan a bűnbánat útját járta. Keresztes háborúk poklába süllyedt akkori világot a maga és a társadalma bűneit siratva, Istent engesztelve gyógyította! Önmagunkkal szembenézve, bűnbánatot tartva tisztul a világ! A mérhetetlen kapzsiság miatt öldöklő háborúba  sodródó világunkat, hiszem, hogy az őszinte, töredelmes bűnbánat mentheti  meg. A magunk, az emberiség bűneivel alázattal szembe kell néznünk, el kell határolni  tudatosan minden bűntől, fojtogató rossztól!    

Mit tehetünk, e harsogva a rosszért egymást okolva vádaskodó világban? Ha jó szándékkal oda állnál valaki mellé, mindjárt sokaknak ellenségévé leszel! Jézus nem az igazság keresésének, a másikban lévő rossz  kibeszélésének a parancsát adta, hanem a testvéri szeretet parancsát! A keresztény számára egyetlen járható út ezekben a háborús időkben az elcsendesedés, önmegtagadás, a böjt, az imádságos virrasztás, bűnbánó zarándokút Isten szentélyébe és a mérhetetlen önfeláldozó szeretet! 

A gyűlölet, a harag gyilkos nagy madarát ne engedjük a szívünkbe költözni, bármit is hoz a holnap, legyünk a szeretet világítótornyai az éjszakába! 

Bűnbánó szívvel, 

Csaba t.

Kép: Csíksomlyón pünkösd ünnepén egy békeharangot állítottunk!