Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Lk 1,26-38
Óriási szeretet, bizalom, hit kell legyen bennünk az iránt, akire rá merjük bízni akár anyagi vagy szellemi javainkat, nem beszélve életünket, jövőnket. Mária nagysága, hogy mert bízni Teremtő Istenünkben! Mária hisz a világunkat a semmiből megteremtő, gondviselő jósággal az emberiséget megszólító mennyei Atyában, és ezért magát mint ajándékot adja, Istenének nagylelkűen!
Kétezer évvel ezelőtt is világunkat háborúk, erőszakos, gyilkos indulatok tépték, cibálták, akárcsak most! Kárpátaljai utunk szomorúsággal töltött el! Az elmúlt évtizedekben többször jártam Ukrajnában, megcsodáltam a szovjet kommunizmusból szabaduló emberek hitét, becsületes munkával jövőt építő erőfeszítését, a szemmel látható szép eredményeket. Most fájdalmas volt látni a villanyfény nélkül maradt, téli sötétségbe burkolt falvakat, városokat, az utakon szaporodó gödröket, az elbizonytalanodott, szétszakított családokat. Félve sokan arra számítanak, hogy napról-napra minden rosszabbra fordul, az ellenségeskedés örvényében sodródó, a kiszámíthatatlan holnapot hozó világban.
Mária kétezer évvel ezelőtt, kora gondjai, problémái közepette önmagát, fizikai, szellemi, lelki képességeit az őt megszólító Teremtőjének adja nagylelküen! Nem földi hatalmaknak, a szolgálatát jól megfizető uraknak, hanem teremtő Istenének rendeli alá akaratát!
Úgy gondolom, hogy a mi életünkben is a legfontosabb kérdés, hogy minek, kinek a szolgálatára szentelem mindennapjaimat, az életemet, időmet, energiámat, képességeimet? Kinek a zászlaját emelem magasba? Életem véges, korlátozott, nemcsak a fizikai, szellemi adottságom, hanem az idő is ami rendelkezésemre áll hamar elfogy. Odaadhatom bárkinek mindazt amim van, önmagamat is, hogy pénzzel honorálják hűségemet, munkámat. Megtarthatom magamat magamnak is, hogy az általam kitűzött célokat kitartó munkával, erőfeszítéssel elérhessem. Természetesen a megszerzett javak, a meghódított célok örömet, sikerélményt, büszkeséget fognak jelenteni, a trófeák árnyékában ücsöröghetek..., de vajon csak ezért jöttünk a világra?
Lelkem mélyén úgy érzem, hogy életemmel, az egyetlen lehetőséggel, balgaság csak mulandó javakat, tiszavirág életű sikereket, porosodó trófeákat vásárolni. Én ennél sokkal többre vágyom, örök értékekre szeretném cserélni ezt a földi életet. Arra vágyok, amit Jézus Krisztus ígért: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Jn 14,23
Igen, én nem Isten ajándékaira, hanem magára az ajándékozó Istenre vágyom, s ezért Mária mellé térdelve ezen a szép ünnepen, karácsonyra készülve tudatosan, szeretettel önmagamat ajándékozom a karácsonyi Kisdednek. Gyertek e háború sújtotta tántorgó világban minél többen helyezzük a kis Jézus karácsonyfája alá önmagunkat, életünket! Mennyei édesanyánk szavaival ajánljuk szellemi, lelki, fizikai adottságunkat, mindenünket az Úr szolgálatára:" Íme az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint."
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Beregszászi templomban, Kárpátalján nincs villany, nincs fűtés, de tömve volt emberekkel, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén!
Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”