Romániában közel három millió diák tanul 17.800 oktatási központban! Óriási szám, ők ennek az országnak a reményei, Isten drága ajándékai! A tanügyminiszter statisztikája szerint sajnos közülük 27% elhagyja tanév közben az iskolát! Ők nem fejezik be a talán el sem kezdett tanévet! Nem tudom a pontos számokat, de tudom, hogy több százezer gyermek és fiatal az utcán nő fel! Azt is tudom, hogy milyen nehéz egy - egy városszéli gettóból, nyomornegyedből, cigány kolóniából egy - egy gyereket sikeresen évről- évre iskolába járatni, önmaga fejlesztésére, tanulásra rávenni!  

Erdélyben is párhuzamos társadalmak vannak, s a felszín alatt sok sebből folyik a vér amelyről nem beszélünk. Az egy milliónyi magyar ember közül sokak szerint kb. kétszázezer ebben a leszakadó, mélyszegénységben sodródó, iskolával nem sokat foglalkozó környezetben él, és az itt születő gyerekek innen kellene iskolába járjanak. Ezek a gyerekek is az erdélyi magyarság jövője, reménye! Szégyenkezve mondjuk ki, hogy Erdélyben is vannak olyan NO-GO-ZÓNÁK, ahová még a rendőrök is csak csapatosan tudnak bemenni! Ezekben a jólfésült értelmiséggel párhuzamos világokban sajnos más törvények vannak, itt a gyermekek, a nők jogai, lehetőségei egészen mások, mind azt az elzárt buborékokban élő felső pár ezer gondolja! A civakodás, a csúsztatás - hogy ne használjak pap létemre ennél keményebb kifejezéseket - nem jelent senkinek itt morális kérdést! A létért való küzdelem sokszor felülírja a kifinomult úri modort!

A Szent Ferenc Alapítvány Erdély-szerte (volt mikor 84 településben) megpróbálta ezeket az iskola peremén sodródó, vagy már onnan is leszakadó gyerekeket megszólítani! Társadalmunknak ezt a élő, síró sebét próbáltuk, szerettük volna legalább egy picit gyógyítani! A hatezer gyerek helyett ha most hatvan ezerről tudnék beszélni akkor talán nyugodtabb lennék, de azzal a közel ezer emberrel akik munkatársaim voltak az elmúlt évtizedekben, legalább megpróbáltuk! Itt mondok hálát és köszönetet a munkatársaimnak, akik sokszor széllel szemben, jelképes fizetésért olyan házakból szedték össze a gyermekeket és nevelték anyai - apai szeretettel, ahová rajtuk kívül talán más soha be sem lépett!   

30 év tapasztalata alapján bátran mondom, hogy bár veszélyes ez a munka, (lásd a nevem kapcsán megfogalmazott kommenteket) mégis szép eredményeket lehet elérni ezekkel a gyerekekkel is! Igen, bárki bármit is mond, hiszem és vallom, hogy Isten selejtet nem teremt! Egy ilyen erdélyi NO-GO-zónában is minden gyerek a teremtő Isten csodája, melyhez nekünk le kellene hajolnunk! Ezért is sajnálnám ha ez az elkezdett munka megszakadna! Nagyon szívesen részben, vagy egészben átadom bárkinek a megkezdett munkát, és őszintén, tiszta szívvel imádkozom azért, hogy olyan emberek jöjjenek mellém vagy helyettem, akikkel ez a lélekmentő munka folytatódik! Az kell legyen az egyetlen cél, hogy a következő román tanügyminiszter már arról számolhasson be, hogy csodák csodája, a nyolcadik osztályt végző gyermekek közül már nem 48%-a funkcionális analfabéta, hanem csak ennek az óriási számnak a töredéke! 

A küzdelmet soha fel nem adó remény hangján, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekeink lassan felnőnek és tovább viszik a megkezdett munkát!