Meglocsollak jó kedvel, hittel, reménnyel...

 

 

 

 

 

 

 

Honnan ered a locsolkodás szokása, miért is kopogtatunk be egymáshoz öntözni? - kérdezték a gyerekek, ma, Húsvét másodnapján.

Persze a nagyszájú csitriket, hogy bosszantsam, gondolkodás nélkül válaszoltam: Tudjátok, Mária - Magdolna és a többi nő, ki kint volt a sírnál, mikor visszajöttek, olyan lelkesen és bőbeszédűen adták elé azt, amit láttak, hogy az apostoloknak muszáj volt nyakon önteniük őket, hogy szóhoz juthassanak.

Na, lett is parázs vita az én népies magyarázatomból.  Hogy én miket gondolok a lányokról?! Meg hogy ők aztán nem is beszélnek sokat! Jó két órán át hallgattam a jogos felháborodást, és megígértem, hogy más magyarázattal állok az amúgy szívesen locsolkodó lányok elé.

Az első húsvét hétfői hírnökök az Emmauszi tanítványok voltak, kik a feltámadott Jézussal való találkozás után lángoló szívvel nem tudtak otthon maradni, és elindultak vissza Jeruzsálembe, hogy a jó hírrel, örömmel bekopogjanak mindenkihez. Biztos, hogy házról házra jártak, Jézus barátait felkeresték, és ujjongva elmondták, hogy ők már találkoztak a megfeszített, de feltámadt Krisztussal. Úgy gondolom, a jó hír, az öröm, mint a jó illat töltötte el Krisztus tanítványainak szívét, életét.

Húsvét hétfőjén mi is csak azért indulhatunk el, hogy jókedvet, életörömet, vidámságot vigyünk magunkkal testvéreinknek. Azt gondolom, hogy a mai nagyon is szomorú világban fontos lenne, hogy útra keljünk, és egymást vigasztaljuk, bátorítsuk. Én is szeretettel, néhány gondolattal útra kelek, és kopogok szíved ajtaján.

Mi lehet az ember reményének, örömének az alapja itt a Kárpát-medencében, 2oo9-ben?  Gyermekeimnek elmeséltem egy kedves, régi történetet. Viharban hánykolódó hajón mindenki pánikol, az emberek futkorásznak, kapkodnak, néhányan kétségbeesetten imádkoznak - csak egy kisfiú ül egy sarokban, és csendesen játszik. Az egyik kétségbeesett utas számon kéri a gyereket: Hogy tudsz te ilyen nyugodtan játszani, nem félsz, hogy elnyel a tenger?! Nem félek, mert az én apukám a kormányos, jön az egyszerű gyermekszívből a válasz.

Igen, a mi mennyei Atyánk beindította ötmilliárd éve, a tudósak szerint ezt a „Föld” nevű projektet, hihetetlenül sok buktatón keresztül hozta el a máig az élet csodáját, én hiszem, hogy szeretettel, jósággal tovább is fogja vinni. Olyan csodálatos, ahogyan megszólítja az égő csipkebokorból az Isten Mózest: „Láttam népem nyomorát, menj, vezesd ki őket a rabszolgaság földjéről…" - mondja az Úr. Mózes nem hőbörög, pánikol, fegyverkezik. Istennek sokkal jobban fáj az ő gyermekeinek gondja, mint nekünk. Küldi Mózest, de mivel az Egyiptomiak is az ő gyermekei, szelíd intéssel kezdi, majd mivel a fáraó népe nem hallgat az Élet Urára, lassan egymásután tíz csapás éri az országot. Mózes nem emeli fel a hangját, nem átkozódik, és nem szervez terrorakciókat. Isten csendesen megy a maga útján, erős kézzel, kinyújtott karral forgatja a történelem kerekét.

Hiszek a világot formáló Istenben. Hiszek az Úrban, ki a szívükben gőgösöket letaszítja és az alázatosokat felemeli. Ki nem durván manipulálja az emberiséget, hanem határozott szelídséggel, mikor jónak látja, elébb döccenti az élet szekerét. Olyan csodálatos Dávid királynak a bölcsessége, kinek a kezébe kerül a barlangban magán könnyítő Saul király. Egyik katonája meg akarja ölni a védtelen Sault, de a próféta által már felkent Dávid lefogja katona kezét, és csak annyit mond: „Saul király marad, míg az ideje be nem telik...". Igen, Isten az idő ura. Az ő szent fölsége tudja, hogy mit miért enged meg. Biztos, hogy görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. És biztos, hogy nagycsütörtökjeink, nagypéntekeink, ha alázattal kitartunk a szeretet útján, Húsvét hajnalába fognak torkollni.

Egészen biztos vagyok benne, hogy mások bűnei nem jogosítanak fel bennünket, hogy letérjünk a szeretet útjáról. Nem lehet a gyűlölet, a harag, a bűn eszközeivel megtisztítani a világot. A kanális szutykos levével nem lehet tisztára mosni az inget. Az Úr kezében vagyunk mindannyian. Ő megmutatta a mi időnkben, 1989 decemberében hogy milyen hamar át tudja rendezni a társadalmunkat. A népet nyúzó, hazugsággal manipuláló, fondorlatokkal kormányzó diktátorok sorsa intő jel kell legyen mindazoknak, kiknek Isten hatalmat ad a kezébe. Hiszem, hogy az Úr, ha jónak látja, újból kezébe veszi népünk sorsát. Szent Fia meghalt értünk a kereszten, hatalmas árat adott értünk – lám, ő sokkal jobban szereti ezt a világot, mint mi.  Bíznunk kell az Élet Urába, és hirdetnünk: az igazságot, az életet, a tiszta szeretetet meg lehet ölni, el is lehet temettetni, katonákkal őriztetni is lehet, de harmadnap diadalmason feltámad, hogy köztünk éljen.

Kedves gyerekek, kedves testvéreim, én ezekkel a gondolatokkal kopogtatok be szívetekbe, és biztatlak, hogy ne féljetek, Krisztus legyőzte a gonoszt! Bízzatok a szeretet világot formáló végső győzelmében, és ne térjetek le arról az útról, melyen a jóság és a szeretet vezet bennünket!

Szeretettel,

Cs. t.