"Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”
Mt 20,20
A tegnap mellbe vágott, amikor azt olvastam, hogy Szent Kristof a gyermek Jézus hordozása után, a háborgó, jeges víz túlpartján Megváltóktól ajándékba a vértanúság koronáját kapta, amit aztán válogatott kínzások közepette el is nyert!
Biztos vagyok benne, hogy a mai evangéliumban elhangzó kérdést Jézus nem csak Péterhez, hanem minden Krisztus követőhöz intéz! Hozzád is, hozzám is szól a Mesterünk!! Igen, Jézus azt kérdezi, hogy kész vagy-e akkor is szeretni a társadat, ha ezért a kapcsolatért áldozatokat kell hozzál, ha egyszercsak elkezd fájni egy beszélgetés, az együtlét? Kitartasz a szeretet útján akkor is, ha az egyszerre csak minden megváltozik, keskeny és meredek lesz az ösvény, egy nagy kanyar után? Mennyi áldozatot vagy képes hozni testvéredért, azért az ügyért melyet vállaltál?
Áldozat nélkül, izomláz nélkül egy sportolóból soha nem lesz bajnok! A családban, a házasságban, a mindennapi életben egymásért, ha nem tudunk áldozatokat hozni, terheket viselni, keresztet hordozni, akkor sajnos darabjaira hull a családunk, a bennünket körülvevő világ! Krisztus kelyhe a miénk! A kérdés az, hogy e kényelmes, élvhajhász, hedonista világban kész vagyok belekóstolni, inni az önmegtagadás, az áldozathozatal, a lemondás, egyszóval a fájdalom kelyhéből, egymásért, népünkért, a közös jövőnkért!?
"Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” 