Jézus "meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt."

Mt 4,18-22

Tömören fogalmaz Szent Máté! Gondolhatjuk, hogy Jakabnak és testvérének Jánosnak minden gondja megoldódik azzal, hogy Jézus tanítványai közé állnak! Hát nem! Tudjuk, hogy még mennyi megpróbáltatáson, "vizsgán" kellett átmenniük, szenvedniük, amíg a nevük elé odakerült az a kis szócska, hogy SZENT, amíg beléphettek a menyegzős lakomára! Krisztus nem ígérte se nekik, se nekünk, hogy piros szőnyegen, trombitaszó mellett angyalok fognak a színe elé vezetni! Ő arra kér, hogy mindennap vegyük vállunkra a keresztet és kövessük akár a Golgotára is, de még nagypénteken is. 

Mindig is volt probléma, gond a világban, logikus, hogy a világ kisebb részeiben is ott vannak a mindennapi gondok, nehézségek! Ezeket  a problémákat végérvényesen nem lehet megoldani, de nap mint nap türelemmel menedzselni kell! Az élet kihívásaira adott válaszaink formálnak, értékelnek bennünket! Minden kihívás, krízis egy - egy vizsga, melyen át is lehet menni és akkor egy magasabb szintre emelkedik az életünk, de el is lehet bukni ezeken a megpróbáltatásokon, sajnos nagyon fájdalmasan el lehet hasalni! 

A probléma, a mindennapi kihívás, nem mindig onnan jön ahonnan várjuk, és legtöbbször nem is kesztyűs kézzel, strandpapuccsal, hanem durván, szöges bakanccsal tör be, sokszor csapatosan üvöltve az életünkbe! Lehet nyafogni, siránkozni, de ne felejtsük el, hogy most éppen vizsgázom az élő Isten előtt! Szavaink, tetteink és még inkább a döntéseink megmutatják, hogy mennyi érték van bennünk, hogy hol is állunk a lelki élet útján! Különösen azok a "vizsgák" fájnak, mikor az anyagi javainkhoz, emberi becsületünkhöz nyúlnak hozzá! Ilyenkor pillanatok alatt kiderül, hogy mennyi szeretet, türelem, alázat van bennünk! Egy ilyen vizsgán ha pánikolva elkezdünk kiabálni, csapkodva kapkodni, ha letérünk a szeretet útjáról, világosan láthatóvá válik, hogy még csak a lelki élet elején botorkálunk.  A krízis, mint egy röntgen felvétel a valóságot mutatja meg. A problémákra adott válaszaim az igazság órái, mert nem az a fontos, hogy mit gondolunk, tartunk magunkról, hanem az, hogy a nehézségekben, a gondok között mennyire álljuk meg a helyünket. Ahogy az író, Saint-Exupéry mondaná, a sötét éjszakában, az orkán erejű viharban tudok-e repülni? A gépet szépen le tudom-e tenni a földre, épségben át tudom e adni a rám bízott értékeket!? A nagy kérdés, hogy a rám törő vihar, krízis, probléma az erősebb, vagy én akit csapkod a szél, az embert próbáló vihar? Győzzük le a rosszat türelemmel, bölcs, megfontolt szeretettel!

Nem tudnék egyetlen olyan dolgot sem mondani, mit pánikolva, gyűlölködve, kapkodva, másokat vádolva jobban meg lehet oldani, mint nyugodt higgadtsággal, Istenben bízó lélekkel, kitartó munkával! Ezért alázattal nézzük meg a "vizsga tételeket" amiket az élet ad nekünk és legjobb tudásunk szerint, a gondviselő Istenben bízva, - ki erőnkön felül nem próbál meg - oldjuk meg azokat! Gyengeségeinket megtapasztalva vegyük vállunkra a keresztet és a szeretet Istenének dicsőségére hordozzuk, mert - ha fáj is - a lelkünk üdvösségére, népünk javára tesszük.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Édes terhek! Évekkel ezelőtt befogadtam három testvért Déván. A képen frissen megfürdetve, szépen felöltöztetve viszem éppen a nevelő nőjükhöz a lányokat! Eltelt több mint tíz év és az akkori "kihívásból", mára gyönyörű nagylányok lettek, a fiúk forgolódnak utánuk és mi próbáljuk oldani a mai kihívásokat amiket e lányok nevelése, férjhez adása jelent. 

2023. aug. 09.