Izajás próféta szép sorai csengenek szívemben: „Az utolsó időkben [...] ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2. 2-4.)

Kedves Testvérek!

Nem alaptalanul jutottak ezek a mindannyiunk szívét örömmel, reménnyel eltöltő szép sorok az eszembe, mert elkezdődött Szalontán egy laktanya átalakítása gyermekvédelmi célokra. A hajdani magyar huszárlaktanyát, a román hadsereg használta ez elmúlt évtizedekben. Hála Istennek, nem kell már a román-magyar határon kaszárnya, így bezárták. A városi önkormányzat megkapta az ingatlant, és átadta az alapítványunknak. Csodálatos szimbolikus dolgot látok benne: az az épületegyüttes, amelyben a fiatalok ölni, gyilkolni tanultak oly sok éven keresztül, most újjászületik, hogy a szeretet, és a béke otthona legyen. Igen, a bajban lévő kicsinyeknek lesz az otthona, melyben megtanulhatják egymást tiszta szívvel tisztelni, elfogadni, és szeretni. Hiszem, hogy Isten országa lassan, szépen épül ezen a földön, és az, hogy én is ebben egy kis porszem lehetek, örömmel tölti el a szívemet. Erről a nagyon szép álomról beszéltem néhány nagyon kedves ismerősömnek, és Istennek hála visszhangot váltott ki bennük a gyermekek néma segélykérése. Így támogatásukkal elkezdődhetett a hajdani szalontai huszárlaktanya újjászületése. Ebben a projektben még az is szép, hogy már most a kezdeteknél amerikai, japán, olasz, magyar, és romániai testvérek összefogásával indul. De nem csupán különféle nemzetiségűek, hanem civilek, egyházi személyek, állami, városi közigazgatásban dolgozók fognak össze a béke, a szeretet szigetének megteremtéséért. Mindez számomra, még néhány éve elképzelhetetlen lett volna, utópia, és lám-lám Isten malmai lassan de biztosan őrölnek. Hiszem, hogy érdemes álmodni ezen a földön, mert az emberi szolidaritás, Isten segítségével valóra tudja váltani a legszebb álmainkat is. Nagyon szeretnélek lépésről lépésre mindenről értesíteni benneteket, mert nem csak egy kőépületet szeretnék Szalontán, hanem azt is szeretném, hogy a szívünkben a remény, a bizalom is felépüljön, és kibontakozzon. A rossz, akármilyen kis győzelmet arasson is, milyen hangos: gátlástalanul hirdeti elkeserítő, fájdalmas és gonosz tetteit. Úgy gondolom, hogy világunk reményre, hitre, bizalomra feljogosító folyamatait, azaz a jót is bátran hirdetnünk kell. Ezért örömmel egyeztem bele, hogy a kedves amerikai testvéreink szép angol nyelvű honlapon (http://www.myspace.com/nhnl) folyamatosan mutassák be azt, hogy miként születik szeretetből újjá a három részből álló épületegyüttes azért, hogy a hajdani kaszárnya 60-70 bajban lévő gyermek otthona legyen. Isten őrködjön önzetlen álmaink fölött, és vigye jó végre mindazt, amit az Ő nevében elkezdtünk.

Szeretettel,

Csaba t.