"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat."
Mt 22,34
Az őszinte, tiszta szeretet megnyilvánulása az ajándék, a nagylelkű áldozat! Az Istenszerető ember, Teremtője iránti ragaszkodását, ősidők óta áldozat bemutatásával fejezte ki! Az áldozatot ünnepélyes keretek között az oltáron mutatjuk be, mely köré, hogy meg ne zavarjanak, és hogy a szentet a profántól elválasszuk, falakat húzunk. Ezért bátran mondhatjuk, hogy az Istenszeretetnek látható jele egy épülő kápolna, egy szentély!
Istent, ha szeretjük, akkor felkeressük, imával, énekkel megszólítjuk, időt, figyelmet áldozunk neki! Ősidőkben bárányokat, borjakat áldoztak, ma saját életünkből időt, energiát áldozva mutatjuk ki Isten iránti lángoló szeretetünket! Ahol nincs áldozatbemutatás, ott pislákol, vagy tán már ki is hunyt az Istenszeretet!
Székelyföldön jó látni, hogy nem csak megtelnek a szentélyek imádkozó emberekkel, de új kápolnák, templomok is épülnek Isten iránti hálánk, ragaszkodásunk jeleként!
A csíki havasokban, az Egyeskő lábánál, egy gyönyörű kápolnát épített egy helybeli fiatalember a barátaival, hogy ezzel is kimutassa a róla gondoskodó nagy Isten iránti háláját, szeretetét!
Milyen jó lenne, ha a szobám sarkában Isten iránti szeretetem jeleként egy szentképet elhelyeznék, ha egy kis szentélyt én is létrehoznák! Társad Isten imádásában, Csaba t.