Kora reggeli csendben a gondolataimat összeterelgetem, és Jézus lábához ülök! Mesterem iránti csodálat tölti be lelkemet! Olyan komplikált minden, egymásnak feszülve, oly sokféle erő tépi, cibálja világunkat, és mégis egyértelmű, hogy a Megváltó jósága átölel mindannyiunkat! Isten gyermekei vagyunk, világosan érzem, hogy nem még több, még szebb, még erősebb dolgokra van szükségünk, hanem arra, hogy kapkodó, ziháló lelkünk teremtő Istenünk jóságos jelenlétében megpihenjen.
Az imádság csendjében megnyugodva, világosan érzem, hogy egyetlen dolgot kérdez tőlem Krisztus! Fiam, szeretsz te engem? A kudarcaiból felálló Péter szavaival válaszolok: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged! - Érzem magamon Megváltóm végtelen nyugodt, de hegyeket mozgató, jóságos tekintetét! Nekem sem mond semmi mást, mint amit kétezer évvel ezelőtt a galileai tó partján mondott a tanítványainak: "Legeltesd a bárányaimat!" Ne félj! Magadban az én békémet hordozva árassz nyugalmat környezetedben! Jóságos türelemmel tereld életadó, gazdag legelőre gyermekeimet, vezesd bővizű, életadó vízforráshoz a rád bízottakat. Ilyen egyszerű!
Isten szelíd nyugalmában elmerülök! Érzem, hogy nincs baj! Óriási távolságot tettünk meg, az első atomok öntudatlanul engedelmeskedve a mindent egyesítő erőnek, egymásba fonódtak. Mi a létbe hívottak együtt erősek vagyunk, sok parányi részecske csillagokban találkozva megszülte a fényt, életadó meleget biztosítva a mindenségben kavicsként sodródó földgolyónak. Fényből, sárból született az élet, és lám az anyagi világban az ember két lábra áll, öntudatra ébred, imára kulcsolja a kezét!
A semmiből a végtelen felé, hatalmas utat tettünk meg! Az út nem csak mögöttünk, de előttünk is a végtelenbe vész! Mesterem lábánál ülve világosan érzem, hogy nem az a mi dolgunk, hogy kishitűen egymás torkának essünk, hanem az, hogy bizalommal egymás kezét fogva tovább menjünk. Nem a társam legyőzésében, eltiprásában van az üdvösség, hanem az összefogásból, együtt gondolkodásból születő bölcs tervek türelmes valóra váltásában. Arra születtünk, hogy a szeretet, a jóság gyümölcseit teremjük, hogy általunk tápláló, maradandó gyümölcs szülessen mindannyiunk számára e gyönyörű világba!
Lassan pirkad, az ablaküvegen keresztül a szobába árad a fény, átölel, talpra állít, továbblépésre, feladataim vállalására indít!
Áldott szép napot kívánva,
Csaba t.
Kép: Csíksomlyói Mária Kertben, úton az oltár felé!
"...azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt....." 