"Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26-28
Isten döntése szent, de mégis feltehetjük a kérdést, hogy miért pont Máriához küldte angyalát? Ugyanígy feltehetjük a kérdést, hogy Szent István, drága fia halála után miért pont a boldogságos Szűzanyának adta országa koronáját!? Mit látott olyan értéknek Szent István Máriában, amiért példaképül népünk királynőjévé választotta? És miért fogadja el népünk ezer éve, nagy királyunk döntését gondolkodás nélkül? Tudjuk, hogy Szent István előtt egyetlen nép sem választotta Máriát királynőjévé! Lám, e szép ünnepen mi milyen sokan összegyűlünk, hogy köszöntsük mennyei édesanyánkat, a Magyarok Királynő asszonyát!
Harminc évvel ezelőtt én is a dévai otthonunk vezetőjévé a Magyarok Nagyasszonyát kértem fel! Egészen biztos, hogy nagyon sok bölcs okot fel lehet sorolni e döntés mellett, de én itt csak hármat szeretnék megfogalmazni:
1. Nagycsütörtök, nagypéntek után, Mária Istenbe vetett hite nem roppan meg! Óriási a csapás, ő is ott van a keresztúton, találkozik szenvedő szent Fiával, elkíséri a Golgotáig, ott áll a kereszt alatt. Mikor Jézus élettelen testét leveszik a keresztről, az ő anyai karjaiba fektetik és ilyen óriási fájdalmak közepette sem fordít hátat Mária Istennek, tovább megy élő hittel a Szent Fia által mutatott úton!
2. Mária világosan látja, hogy a kereszt alatt nincsenek ott az apostolok, a hetvenkét tanítvány, az a sok-sok ember akit Jézus meggyógyított, vagy akik jól laktak a csodálatos kenyérszaporítás alkalmából. A Golgotán csak a "feszítsd meget" kiáltó, a Barabást választó, a köpködő, lökdösődő csőcselék van ott. És Mária mégsem fordul el gyűlölettel az apostoloktól, a saját népétől! Senkit nem lök el magától ítélkezve, ott van a pünkösdi novénán, összetört szívvel is képes szeretni!
3. Mindezek fényében még csodálatosabb az, hogy Mária az apostolokkal hosszú napokon keresztül szent Fia igéretében bízva, reményteli imában kéri a Szentlélek kiáradását! Mária reményben foganta és hordozta Szent Fiát, ebben a reményben nevelte fel majd kísérte egy életen keresztül, és most a hatalmas csapások közepette is a remény fényében éli életét! Mária az élő remény asszonya!
Szent István megfelelő utód nélkül látja élete művét veszélyben, és Máriánál keres vigaszt, erőt! Döntésével azt szeretné, ha mi magunk is az élő hit, a kiolthatatlan szeretet és az összeroppanthatatlan remény hordozói, egyszóval Mária népe lennénk! Isten nem tud megóvni a csalódás, a kudarc, a nagypéntekek szörnyűségeitől! Mindannyiunknak kik e földön élünk, fel kell mennünk - tetszik nem tetszik - a magunk Golgotájára, hogy Teremtőnk kezébe adjuk így vagy úgy az életünket! Ki tudja mi vár ránk, milyen szőrnyűségeket hozhat a holnap? Kapaszkodjunk mennyei édesanyánk kezébe, kövessük élő hittel, lángoló szeretettel és kifogyhatatlan reménnyel a magyarok Nagyasszonyát, drága Királynőnket!