A mi Urunk Jézus Krisztus nem csodákkal, segélyek osztogatásával, hanem bölcs, kitartó, türelmes tanítással, a dolgok észszerű megmagyarázásával, az emberek motiválásával próbálja a világunkat jobbá, élhetőbbé, lakhatóbbá tenni
November 24-én, ma az egyik kedves fiunk Majlát András Jerevánban, az ifjúsági ökölvívó világbajnokságon összeméri erejét az Azerbajdzsán országos bajnokával. Ott a ringben négy kifeszített kötél között András csak azt viszi magával amit kemény munkával, Huszár Árpád vezető-edzőtől tanult. Ott a ringben András annak a gyümölcsét szakítja le, amit e harcművészetből évek alatt, sok sok edzésen elsajátított. A küzdőtéren nincs pályázati lehetőség, csodára sem lehet várni, a bírók részlehajlás nélkül pontoznak és a meccs végén valakinek a keze magasba lendül és az lesz a bajnok. Bizalommal imádkozunk Andrásért, ha győz, akkor ő lesz a bajnok, az ő nyakába kerül az érem és nem az edzőjének és nem is nekünk, akik bizalommal imádkozunk érte.
Az az érzésem, hogy egész világunk egy beteges mamahotelbe süppedt, ahol mindenki más felelős a saját sorsunkért, szülőktől az oktatási rendszeren keresztül fel egészen a kormányokig, csak éppen mi nem. Sajnos az intézmények, iskolák, színházak, kulturális, sportegyesületek mind mind ilyen mamahotel lakók lettek. Mindenki mástól várja a megoldást és közben mint egy tápos csirke, ha a gazda nem ad neki enni, akkor csendben sorvadozik! 50-100 évvel ezelőtt az iskolákat, a kórházakat, a kultúrházat a helyi közösségek hozták létre és tartották fent és nem a moszkvai, vagy a brüsszeli birokratáktól várták el a működési útmutatást és az anyagi keretet!
Jézus a mi Tanítónk, az ő példáját követve kell nekünk is mindenekelőtt tanulni Tőle a Mesterünktől és az ő tanítványaitól. Üljünk szeretettel, bizalommal nap mind nap tanító, bátorító, lelkesítő Krisztus Urunk lábához. Tanuljunk tőle, és az ő példájára ne mások segítségére várjunk, hanem vegyük kézbe és tanítsuk a gyermekeinket, mindazokat, akiket az isteni gondviselés ránk bízott. Nekünk az a dolgunk, hogy higgadt, nyugodt érveléssel a veszélyes zsákutcákra gyermekeink, a ránk bízott figyelmét felkeltve, türelmesen jóra, szépre, létük fenntartásához szükséges dolgokra oktassuk, tanítsuk őket.
A mi Urunk Jézus Krisztus nem csodákkal, segélyek osztogatásával, hanem bölcs, kitartó, türelmes tanítással, a dolgok észszerű megmagyarázásával, az emberek motiválásával próbálja a világunkat jobbá, élhetőbbé, lakhatóbbá tenni