Szent Fia által Isten úgy kötött szövetséget velünk, emberekkel, hogy karácsonykor emberré lett, ette a kenyerünket, hordta a ruhánkat, együtt dolgozott velünk. Az Isten gyermekként vált eggyé gyermekeivel.

Ez a szövetség sok szép percet, örömteli pillanatot jelentett. Jelenlétében, szavára emberek álltak talpra, gyógyultak meg testi, lelki betegségeikből és indultak el a szeretet útján. A Szentírás szavai szerint, volt mikor örömében felujjongott az Isten köztünk.

Virágvasárnapján bevonul Jeruzsálembe, az emberiség megosztott, kevesen vannak ott, hogy a vele való szövetséget vállalják, megéljék. Nagycsütörtökön félelmetes érzés lehetett térdre borulva megmosni Júdás lábát, kinek a zsebében már ott csörög a harminc ezüstpénz. És mégis megteszi, vérrel verejtékezve készül a kínhalálára, de a szeretetből kötött szövetséget nem rúgja fel. Nem fordít hátat a bűneiben tobzódó világnak, isteni erejével nem kezd bennünket,  szabad akaratú lényeket manipulálni, hanem szeret hűségesen, mindhalálig és pedig a kereszthalálig. Ő a velünk való szövetségéhez hűséges marad még a kereszten is, ott is értünk könyörög.

Mindannyian a keresztségben szövetségre léptünk Istennel. De nem csak vele, hisz a házassági, szerzetesi fogadalmak, ígéretek kötnek, a magunk kis vagy nagycsaládjaihoz. Egy-egy vidék, város vagy falu nagyobb közösségébe bele születtünk, szeretettel fogadtak, felneveltek, gondunkat viselték, így mindnyájunkat köt a szülőföld és az ott élők iránti hűség. Köt a több mint  ezer évvel ezelőtt kötött vérszerződés, mert a nemzetünk egységében otthon vagyunk. És otthon vagyunk ezen a földön is, mert minden mi él, szövetségesünk, az egész világ, az ökoszisztéma, mely iránti hűség nélkül mindannyian elpusztulhatunk.

Jézus Krisztus a nagycsütörtökökön, a  Golgotán is hűséges volt a maga szövetségeseihez, hozzánk. Én a magam nagypéntekén hűséges tudok e lenni szövetségeseimhez? A nehézségek szétszakítják az általam vagy őseim  által tett ígéreteket? A szívemben lévő szeretet diadalmaskodva feltámad az újrakezdésben?

Nagycsütörtökön minden osztályból a legkópébb gyereknek, akiknek egész évben sokan, sokat mosták a fejét, megmostam a lábát. Számomra is óriási élmény volt. Nem kirúgni, nem elcsapni azt, aki közben azért megérdemelné, hanem alázattal leborulni eléje és megmosni a lábát. Intézetünk igazgatója mellém térdelt és megtörölte a megrökönyödött gyermekek lábát.

Jelképes dolog, de nem lesz jövőnk, ha csak a szép, örömteli pillanatokban él, létezik a családjainkat, egyházunkat, nemzetünket, az emberiséget összetartó szövetség és az időről-időre visszatérő nagypéntekeken mindent maga alá temetve összeomlik. Csak akkor van jövőnk, ha a legnehezebb percekben is összetartunk, hűségesen a jóban, rosszban mindhalálig. Ha valaki összekente magát, akkor leszünk tiszták, ha alázattal egymást tisztára mosdatjuk.

Köszönöm Uram, hogy a magad nagycsütörtökén apostolaid lábát mosva, megmostad az én lábamat is, nem azért, mert megérdemlem, hanem azért, mert azt szeretnéd, hogy tiszta, szép és szent legyek. Arra bíztatsz, hogy a te példádra mi is ezt tegyük. Adj erőt, hogy ne elítéljük egymást, hanem a magunk nagypéntekén is hűségesek legyünk szövetségeseinkhez, és a szeretetben mossuk egymást tisztára.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemben teljes húsvéti feltámadást a szeretetben, urunk és mesterünk, Jézus Krisztus példájára.

Szeretettel, Csaba t.

Déva, 2007. nagyszombat.

Fotó: Mészáros Zsolt