Ma lelkinapot tartottunk a Farkas Edith által alapított, Szociális Missziótársulat nővéreinek.

1877-ben született Farkas Edit, nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet. Azonban nem tanított sokáig, mert megismerkedett gróf Pálffy Pálnéval, aki bevonta az általa elindított katolikus karitatív mozgalom munkájába.  Az 1891-es Rerum Novarum c. pápai enciklika már elismerte a munkások jogát az érdekképviseleti szervezkedésre.  Özv. gr. Pálffy Pálné ennek hatására szervezte meg a Katolikus Munkásnők Védőegyesületét az Európában már bevett ún. patronázsok mintájára. Ebből fejlődött ki 1906-ra az Országos Katholikus Nővédő Egyesület.Farkas Edith a grófné megbízásából ezután az országot járta, - ismét átlépve társadalmi osztálya és neme korlátait - előadásokat, beszédeket tartott, és toborzott a nővédő munkához. 

Rendszeresen hangoztatta, hogy nem az unatkozó úrhölgyek jótékonykodásával kell a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondoskodást: Nemcsak a nyomor és a szenvedés enyhítésére kell gondolnunk, hanem a szegénység és nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk. 

A Katolikus Nővédő Egyesület tagja, majd alelnöke (1906) és ügyvezető elnöke (1908) lett. Emellett megalakította a Katolikus Patronázs Egyesületet, majd (Korányi Sarolta együttműködésével) a Katolikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségét, továbbá az Egyetemi Hallgatónők Szent Margit Körét, végül Rabolt Margittal a Katolikus Leányok Országos Szövetségét (KALÁSZ). Ekkora már országos ismertségre, népszerűségre tett szert. 

1908-ban megalapította az életművének számító Szocialis Missziótársulatot Fischer Colbrie Ágost kassai és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök támogatásával. 1911-ben a kormány támogatásával házat vett a Krisztina körúton – ebből fejlődött ki idővel a Szociális Missziótársulat Központi Székháza – és ugyanakkor megszervezte az első Szociális Iskolát, amely a magyar szociális apostolok kiképzésével foglalkozott. A Társulat munkájába a "kékfátyolos nővérek" mellett családos "kültagokat" is bevont. 1912- ben elindította a Szociális Missziótársulat hivatalos lapját, az Értesítőt - ebből fejlődött ki az idők folyamán a Keresztény Nő. Farkas több nyelven beszélt, és ezt a munkájában is kamatoztatta. A Szociális Missziótársulat az I. világháború alatt több kórházat vezetett és karitatív tevékenységet fejtett ki. 

1918-ban, tekintettel a rendkívüli politikai helyzetre, Farkas Edith engedélyezte tagjainak a politikai tevéklenységet. Ennek nyomán szervezték meg a nővérek a Keresztény Női Tábort, és lett Slachta Margit 1920-ban az első magyar képviselőnő. 1922-ben megindította a hajléktalanok menhelymisszióját. A harmincas években tovább bővítette a MIssziótársulatot. 

Főbb művei:A Szocialis Missziótársulat rövid ismertetése (Bp., 1911);Hivatalos pártfogó (Bp., 1912);Missziós Útravalók (Bp., 1924).Felhasznált irodalom: Wimmer M. Anzelm OSM: Farkas Edith élete Balogh Margit: Slachta Margit, a "keresztény feminista" in Balogh Margit és S. Nagy Katalin szerk. Asszonysorsok a 20. században (Budapest, 2000)