A mai ember szeret ünnepelni, szereti ha őt ünneplik, de ha őszintén magunkba nézünk, vagy a társadalmunk állapotát mérlegeljük, akkor rájövünk, hogy most nem az ünnep ideje van! Gyengék, bűnre hajló, botorkáló emberek vagyunk, egy irigy, kapzsi, gyűlölködő, háborúba sodródó világban élünk és - sajnos - magunktól nem találjuk a bennünk és körülöttünk lévő örvényekből a kiutat.    

Advent egy bűnbánati szent idő, amely alatt a ránk zúduló gondok közepette, kétségbeesetten Istenhez kiáltunk: Jöjj, védj, óvj bennünket, vigasztalj, bátoríts, mutass utat nekünk, Te légy a mi Istenünk és mi a Te néped leszünk! 

Isten magának teremtett, első szavával így szól hozzánk: Ha valóban boldog akarsz lenni, akkor Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj! Fájdalom, bármerre nézek élettelen bálványokat látok, melyektől boldogságot, kiteljesedett életet várnak az emberek! Házak, autók, gazdasági, politikai, szakmai karrier, és még hány és hány "aranyborjú" sorakozik a célkeresztben, melyekért lihegve törtetünk! 

Bűnbánat! Forduljunk el a bálványoktól melyek nem, hogy örök boldogságot, de még nyugalmat, békét, igazi életet, tartós gyarapodást sem tudnak adni. Ahogy a megriadt csibe a kotló mamához bújik, bújjak lángoló szeretettel az élet Urához. Istenünk nem a mi szenvedésünket akarja látni, nem akar elvenni semmit tőlünk, nagylelkűen önmagát, a Mindent akarja adni az Ő gyermekeinek. 

Advent, bűnbánati szent idő, tudatos elfordulás a mulandó dolgoktól, mindattól, amit a moly megrág és a rozsda megemészt, tekintetünket, figyelmünket a maradandó értékekre irányítsuk. Engedjük el mindazt ami lehúz, hogy lelkünk szeretetben az Istenhez emelkedjen! 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: nem azért gyurják a tésztát, mert nem szeretik, hanem pont azért, mert azt szeretnék, hogy nagyon jó legyen!