Sokszor sokat írok a gyermekekről, és ez így van jól, mert ők a mi szemünk fénye. Egy örömteli esemény kapcsán most úgy érzem, hogy be kell mutatnom azokat is, akik a háttérben, papír halmok között végzik a munkájukat, a romániai bürokrácia sokszor nagyon zegzugos útvesztőiben.

 

Istennek hála, komoly áttörést ért el az irodánk Bukarestben. A Munkaügyi Minisztériumban minden évben szoktunk pályázni a házaink fenntartására, kisebb-nagyobb eredménnyel. Az idén nagyon eredményes volt az irodánk.

Kacsó Katalinnal az élen, mert nem csak a dévai, és a szászvárosi házaknak sikerült eredményesen pályázni, hanem Petrozsénynek is, de Szovátának is. Ez évi több mint három és fél milliárd régi lejt, közel harminc millió forintot jelent. Ami az EU-hoz csatlakozott országunkban megugrott bérek, költségek fedezését a napi gyerekenkénti egy EUR támogatással lehetővé teszi.

Így nyilvánosan is megköszönöm a munkatársaimnak: Kacsó Katalinnak, Zsók Évinek, Balogh Botár Ildikónak, és a vezetőjüknek Palkó Cecíliának, a könyvelőnknek a kitartó, eredményes munkát. Természetes, hogy nemcsak ezt az egy sikeres pályázatot köszönöm, hanem hosszú évek komoly és korrekt pénzkezelését, pontos elszámolását, a szociális munka megannyi papírjának lelkiismeretes, idegölő írogatását is.

Szeretettel köszönöm, hogy az új házaink vezetősége szintén komolyan veszi az állami hatóságokkal való együttműködést, és ebben a pályázatban is, de minden más munkában is felelős jó testvéreink, a rájuk bízott gyerekek felelős „szülei”.

Ennek a felelősséggel végzett munkának az eredménye az, hogy a helyi, és az állami hatóságok elfogadnak, sőt partnernek tekintenek, és nemcsak megtűrik, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk, hanem a működésünkhöz szükséges pénzeknek is egy részét a rendelkezésünkre bocsátják, ami hosszú évekig elképzelhetetlen volt. Ez a mai nap újból megerősített a Szeretet végső győzelmébe vetett hitemben, és ezt is szeretettel köszönöm az irodánk minden munkatársának.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.