A Föld napja (április 22.) alkalmából szeretettel biztatlak, hogy menjünk ki a természetbe és ott mondjuk el, hallgassuk meg Szent Ferenc gyönyörű költeményét, a Naphimnuszt!
Most Ferenc pápa halála különösen is aktuálissá teszi ezt a gyönyörű verset, hisz a megválasztása után, mondhatni székfoglaló első nekünk írott levelének a címét is, Szent Ferenc Naphimnusza adta. Ferenc pápa a Laudato si’ (- Áldott légy) enciklikája drága szülőföldünk szeretetére, megbecsülésére kér. Olvassuk újból el, Ferenc pápa gondolatait kegyelettel, mint tőle kapott drága ajándékot, végrendeletet. Mi Déváról 15.00 órakor indulunk a Piski parkba, ott mindig később virágoznak a magnóliák, reméljük, hogy az idén nem fagytak le a bimbók, a hajtások. Nem tudunk mind Piskin összegyűlni, de ott ahol vagy olvasd el Szent Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt, 1225-ben, halála előtti évében írt gyönyörű himnuszát, és a belőle fakadt Ferenc pápa levelének legalább néhány sorát! Utána az én kontómra hívjátok meg a gyerekeket egy szezonnyitó fagyizásra is. Szent Ferenc Perugiai legendája XLIII. fejezete így ír a Naptestvér éneke születéséről: „Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.” (Perugiai legenda)
