Ritkán kapom fel a vizet, de most nagyon elszomorodtam. Újból hoztak egy aranyos, okos, 13 évet töltött fiatalt hozzánk, olyat, aki még óvodába, iskolába nem járt! Most beírattuk a nála kisebb fogyatékosok közé, mert ő már csak ilyen iskolába járhat. Ennek a fiatalnak is van apja, anyja, de nagyon egyszerű emberek és nem tudták megoldani a gyermekük beiskolázását. Több ilyen túlkoros ép, egészséges, értelmes gyereket fogadtunk be az évek alatt, de sajnos azt a mulasztást amit a szülők, a társadalom velük szemben elkövettek, maradéktalanul nem tudjuk pótolni.

Ki a hibás? Gondolom a bennünket folyamatosan ellenőrző, mindenféle lehetetlen dolgot kérő hatóságnak kellene mennie a szegényekhez, hogy ott is néha - néha segítő szándékkal körülnézni..... Van egy hatalmas bürokratikus apparátus, amely folyamatosan gyártat velünk tonnaszámra papírokat, kifárasztásos támadásokkal a munkánkat ellenőrzi, de oda ahol baj van, nem megy segíteni. A tanügyminiszter szerint az elkezdett tanévet a diákok 24%-a nem fejezi be sikeresen, sajnos kimaradnak szerre a gyerekek az iskolából. Egy fegyház igazgatóval beszéltem és világosan elmondta, hogy az ő általa vezetett intézményben a rabok átlag iskolázottsága nem éri el a hat elemi osztályt.

A romániai gyermekvédelemben a gond szerintem a következő. A törvény dönt, a gyermeket vagy a szülő, vagy a gyermekvédelem kell, hogy befogadja, nevelje. A Szent Ferenc Alapítvány, 32 éve próbál a nehézsúlyú állami intézmények és az ingatag családok között egy szociális kollégiumnak nevezett hálót kifeszíteni! Az apa és az anya, még ha a szülői feladatait részben nem is tudja teljesíteni, akkor sem akar lemondani a gyermekéről érzelmi, anyagi okok miatt. Az a kevés állam által adott gyerekpénz a mérleg nyelve. A társadalom, az Egyház, a civil szervezetek kellene átvegyék a szülőktől azokat a feladatokat, amelyeket nem képesek ellátni gyermekeik fenntartása, nevelése terén. Szociális kollégiumokra lenne szükség, olyanokra, amely a meglévő családot nem trancsírozza szét, de a gyermek fejlődéséhez szükséges feltételeket legalább tanév közben biztosítja. Ma olyan intenzív az oktatás, hogy szolid családi háttér nélkül egy gyerek nehezen állja meg a helyét az iskolában. Lemarad, bukdácsol és a kudarcok miatt kezd lógni, fél, majd hátat fordít az iskolának. Régebb a szegénység tette az utcára a gyereket, ma az iskolában szerzett kudarcok.

Hosszú éveken keresztül a nyomornegyedekből fogadtunk be ilyen kollégiumokba gyerekeket, hétvégeken, vakációba haza engedtük őket a rokonokhoz. A végeredmény egyértelműen pozitív volt a gyerekek, a szülők számára. Sajnos néhány éve döntés elé állított a hatóság, vagy kőkemény törvényektől szabályozott állami gyermekvédelmi intézet leszünk, vagy bezárjuk a gyermekek előtt az ajtót. A fogorvos nem csak húz, hanem alapos átvilágítás után sokféle fogkezelési lehetőség közül választhat. A gyermekvédelem ma a gyereket vagy "kirángatja" a családból, vagy otthagyja, másféle elhelyezési módot nem ismer, és ez vezet sok - sok gyermek tragédiájához!

Szeretettel biztatom a hatóságokat, hogy keressék fel a különféle  nyomornegyedekben, kolóniákban elfekvő gyerekeket, akik óvoda, iskola nélkül nőnek bele a XXI. századba, és keressenek számukra olyan humánus megoldást, ami nem okoz sebet se a családnak se a gyermeknek.

Tisztelettel,

Csaba t.