Mély tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg Pali bácsiról, aki életével és nagylelkűségvel példát mutatott mindannyiunknak. Az ő szíve mindig nyitva állt mások felé, és hite, embersége, valamint önzetlen tettei ma is világító fáklyaként mutatnak utat számunkra.
Pali bácsi nemcsak bölcsességével és derűs jelenlétével gazdagította közösségünket, hanem nagylelkű adományával is: a kápolna bútorzatát ő ajándékozta nekünk. Ez a nemes gesztus nem csupán tárgyi örökség, hanem mély lelki üzenet is – az odaadás, a hit és a közösség iránti szeretet kézzelfogható bizonyítéka. Amikor belépünk a kápolnába, ezek a bútorok emlékeztetnek bennünket arra az emberre, aki csendesen, de annál biztosabban építette közösségünket – szóval, tettel, jelenléttel.
És nem feledjük azt sem, hogy a gyermekotthon lakóinak is örömöt szerzett: sokszor lepett meg bennünket édességgel, figyelmes kis ajándékokkal, amelyek mögött mindig ott volt a szívből jövő törődés. Ezek az apró, mégis felejthetetlen gesztusok különösen sokat jelentettek a gyermekeknek – mosolyt, melegséget, figyelmet kaptak tőle, amit nem feledünk soha.
Pali bácsi emléke velünk marad – nemcsak a falak között, amelyeket ajándéka megszépített, hanem a szívünkben is. Ő már hazatért, de amit itt hagyott nekünk, az örök: a jóság példája.