„Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem!

Mt 3, 1-12

Hiányzik a mai világból ez a tiszta, őszinte, hiteles prófétai hang! Egymást és önmagunkat kímélve kerüljük a kellemetlen szavakat, ezért, bár látjuk a súlyos, sokszor életveszélyes helyzetekben sodrodó embertársainkat, mégsem mondunk semmit, nem figyelmeztetjük a veszélyekre egymást. Jólnevelten, mások dolgaiba nem szólunk bele, kedvesen mosolygunk, miközben a mások gondját, baját a sajátunkkal együtt szőnyeg alá söpörjük. Álszent máz alatt senyved a világ, mely láthatóan már repedezik, és hiába todozzuk - fodozzuk, tudnunk kell, hogy így is - úgy is darabokra törve közelebbről le fog hullani. Szidjuk a politikusokat, de ha valamelyik ki merné mondani az igazságot, hogy véget ért a jóléti, fogyasztásra épülő társadalom és lassan ránk köszönt az elapadó segélyek, pályázatok nélküli, becsületes munkára épülő új korszak, akkor azt a politikust a nép elzavarná!

Nem igazságok, hanem hazug mesék korszakában élünk! Hosszú évtizedek óta, hogy tudnának egész országok kölcsönökből élni, nyaralni, luxus körülményeket biztosítani az utánunk jövő, munkát nem ismerő, a világban gond nélkül szétrebbenő újabb és újabb generációknak?! Szeretjük a felnövekvő fiatalokat, de mivel szitokszó lett a jól végzett becsületes munka, és ezért ki se merjük mondani hangosan, hogy menj és dolgozzál, ne ácsorogj segélyek után koslatva éveken keresztül! Nem merjük a kapzsiságot, a bűnt bűnnek nevezni, kimondani, hogy csak addig nyújtozkodjál, amíg a takaród ér, és ha valamire vágysz, húzd meg a nadrágszíjat, dolgozz keményen, takarékoskodj és saját erődből elért célod örömmel fogja eltölteni szívedet!

A saját hiúságaink, bűnös ösztöneink, feneketlen önző igényeink zsarnoksága alatt élünk. A csapongó vágyainknak kiszolgáltatva rabszolgaként csapongunk az élvezetek svédasztalánál, itt is, ott is, a holnapra nem gondolva, tömjük magunkba a békét, örömet nem adó újabb és újabb kétes élményeket! Nem merünk embertársaink felé fordulni, hogy őszintén a másik szemébe nézve mondjuk: ne paráználkodj! Ne csald meg a feleségedet, a férjedet, menj, végezd el a szentgyónásodat, engesztelődjetek ki szívből egymással, bocsáss meg szívből az ellened vétő társadnak, és neveljétek fel együtt a szeretetre vágyó gyermekeiteket!

Keresztelő Szent Jánosok után kiált a világ! Hiteles próféták által kimondott őszinte, az egész társadalmunkat felrázó kemény igazságok nélkül világunk megfeneklik és darabokra hull! Kell a ragyogó, utat mutató csillag, a lánglelkű próféta a sötét éjszakában, 

Csaba t. 

2025. dec. 7.