Svédországba egy órával hamarabb érkeztünk a Mária tiszteletére szentelt evangélikus templomban. A társaim sürögtek forogtak én ültem egyedül, vártam a gyónokat és gyönyörködtem a nagyon egyszerű, de mégis nagyon szép  Szüzanya szoborban!  Imádkoztam és a csatolt gyönyörű dal fakadt fel a szívemben: Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken, Hófehéren Jézus titkon ott pihen.

Körülötte éj van, egyedül virraszt:

Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Szeplőtelen Fogantatásának ünnepének békéje töltötte el a templom csendes mélyén! Szívem eltelt imával, szeretettel és arra gondoltam, a karácsonyt váró adventi csendben, hogy a gyermeket hordó Mária a mi drága, élő frigyládánk! Az ószövetség népének az Istennel való személyes szövetségnek  az isteni frigynek, a jelképe, a záloga a kerubok által őrzött, védett frigyláda volt. Mária a mindannyiunk nevében Isten hívására kimondott "igen"- szavával az újszövetség létrehozóját, Jézus Krisztust fogadta testébe és hordozta a az emberiség legszentebb adventjén.

Jézus Második eljövetelét várjuk, advent csendjében az ujszövetség frigyládáját, az élő tabernákulunot, Isten legszentebb templomát a Boldogságos Szüzanyát köszöntjük ezen a szép ünnepen.

Szeretettel, 

Csaba t.  

Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,

Hófehéren Jézus titkon ott pihen.

Körülötte éj van, egyedül virraszt:

Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Fénye általjárja a hideg falat,

Szürke utca mentén titkosan halad.

Pillantása áthat minden zárakon:

Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,

Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.

Tekintete balzsam, ha a szív sebes:

A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,

Börtönében látja a szegény rabot.

S ha a fáradt ember kínban elmerül:

Azt susogja néki: "Nem vagy egyedül!"