Megrázó volt látni a tíz-tizenkét év alatti gyereket összebújva, dideregve sírni. Az anyukának egyetlen kérése volt, csukjuk be az ajtót, mert bejönnek a patkányok. A gyerekeket otthon hagytuk, de nekem nehezen csúszott le a torkomon a szilveszteri vacsora. Másnap elmentem hozzuk, és elhoztam az év első szentmiséjére mindnyájukat.

Kedves Munkatársaim! Szeretett Testvéreim!

Szeretettel megosztom veletek szívem első örömét 2007-ben.

Egy kilenc gyerekes család két középső gyermeke évek óta nálunk van. Az anyuka egyszerű kőműves asszony, rendszeresen vakációba haza vitte a gyerekeit, és szegényen is, de tisztességesen nevelte az otthon maradottakat. Most nem tudott utánuk jönni, én vittem szilveszter estéjén a szentmise után haza a gyerekeket. Döbbenten láttam, hogy az ősz óta a család anyagi helyzete nagyon sokat romlott. Az édesanyát megműtötték, diszkosz sérvvel, így dolgozni nem tud, persze nincs beteg nyugdíja, mindenüket eladták a mindennapi betevő falatokért. A nagyobbik lányt elhagyta a férje, jobb híján így ő is az anyukához költözött három egész kis babával. A 12 főre duzzadt nagycsalád felélte a tartalékait decemberre. Az egyetlen fantom blokkos szobácskájukban, sötétben, hidegben fogadtak. Megrázó volt látni a tíz-tizenkét év alatti gyereket összebújva, dideregve sírni. Az anyukának egyetlen kérése volt, csukjuk be az ajtót, mert bejönnek a patkányok. A gyerekeket otthon hagytuk, de nekem nehezen csúszott le a torkomon a szilveszteri vacsora. Másnap elmentem hozzuk, és elhoztam az év első szentmiséjére mindnyájukat. A mise alatt újból átszerveztem gondolatban a nagy családunkat, 250 gyermek mellet kell legyen még egy családnak hely, otthon? Az áldozás utáni csendben találtam egy megoldást. A mise végén jó volt látni, ahogyan a kollégáim rugalmasan vállalták az év eleji átszervezést, és így egy kis két szobás, lakrészt fel tudtam ajánlani az édesanyának.

A költözés megtörtént. Most jövök tőlük, az „új otthonukból”, a 7-8 pulóverból kihámozott kicsik, a meleg fürdő után szépen alszanak. Az édesanyák nagy kerek szemükkel nézik a csodát, és még most sem hiszik, hogy az idei karácsony ilyen jó volt hozzájuk.

Nekem hálálkodnak, pedig mindaz mit nekik felkínálhattam nagyon sok jó embernek az ajándéka. Végül is egy kis pohár víz egy forrásból, mely kétezer évvel ezelőtt fakadt a betlehemi barlangban. Neki jár minden köszönet.

Szívemben végtelen a hála Krisztus iránt, mert felszabadított az önzés köteléke alól, és erőt adott, hogy elinduljak az általa mutatott úton, a szeretet útján, melyen járni oly édes, és gyönyörűséges. Ez az út melyre mindnyájunkat meghív az Isten, a végtelenbe visz. Előttünk csodás távlatok bontakoznak ki, végtelen horizontok, melyeket bejárni már itt a földön is mennyországot jelent.

Szeretettel kérlek mindnyájatokat, hogy a Mesterünk által mutatott úton merjünk elindulni és haladni a szeretet, az igazi boldogság útján 2007-ben is.

Csaba t.