Mátyás testvér első szentmiséje után primiciás áldásban részesültünk. Egy ilyen áldásért Székelyföldön úgy tartják, hogy érdemes egy pár új cipőt is elkoptatni!

Az áldás után áldomást is ittunk egy finom vacsora mellett a kafarnaumi kolostorban szolgáló három testvérrel és a tabhai kolostorban szolgáló másik két szerzetessel. Két lengyel, két afrikai és egy spanyol testvér, valamint két fülöp-szigeteki és egy mexikói kedves nővér fogadta a messziről jött erdélyi szerzeteseket.

Sokat kacagtunk. Afrikai testvérünk sehogy sem értette, hogy mi miként vagyunk ennyire fehérek. Aztán elmondtam neki a magyarázatot: az Úr minket egy kicsit elfuserált, hamarabb kivett a „mikróból”, mint őket... Jót nevettünk rajta! A lengyel testvérekkel újfent megállapítottuk, hogy valóban igaz a régi, híres közmondás, amely szerint a magyar és a lengyel nép ezer éve jó barátságban él – s ez bizony még itt, a Galileai-tenger partján is érvényes: „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol s issza borát.”

Igazi, csodálatos ferences hangulatú, vidám és szent este volt a mai! Egészen különleges élmény, amikor a Szentföld történelmi kövei között a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező szerzetesek – lengyelek, afrikaiak, spanyolok, fülöp-szigeteki, mexikói nővérek és az erdélyi magyarok – egyetlen nagy, nevető családdá érnek össze a primiciás vacsora mellett.

Itt a Közel-Keleten, és a nagyvilágban oly sok helyen folyik a háború, de lám, Jézus Krisztus gyönyörű ajándéka, a békés együttlét igenis megvalósítható! A Szent Ferenc atyánk által kitaposott út egy testvéribb világba vezet, amely mindannyiunk előtt nyitva áll: ez az élő remény autósztrádája. Lépjünk rá bizalommal!

Szeretettel, 

Csaba t.

2026. július 2.