1910. augusztus 26-án született Skopjéban Agnes Gonxha Bojaxhiu, akit az egész világ csak úgy ismer: Teréz anya, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója.
Teréz anyai nem fegyverekkel, nem hatalommal, hanem a csendes, megalkuvást nem ismerő szeretet erejével változtatta meg a világot. Életét a legszegényebbek, a páriák, az elhagyatottak, az árvák és a haldoklók szolgálatának szentelte.
Szent Ferenc és Teréz anya példája nélkül én magam sem biztos, hogy mertem volna annak idején befogadni Déván az első gyermekeket! Az ő példájuk, alázatuk és bátorságuk adott erőt ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton. Mai napig őszinte tisztelettel és hálával gondolok erre a törékeny asszonyra, Isten csodálatos bajnokára. Ő megmutatta nekünk, hogy nem kell nagy dolgokat tennünk, elég, ha a kis dolgokat tesszük napról napra óriási szeretettel.
Köszönjük Istennek az ő életét, amely mindannyiunk számára örök mécses marad a sötétségben! Elmélkedjük át egyik fontos üzenetét!
„Az ember ésszerűtlen, következetlen és önző.
Mégis szeresd őt!
Ha jót teszel, az emberek megvádolnak, hogy önző, hátsó szándékaid vannak.
Mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel.
Mégis érj el sikereket!
A jó, amit ma teszel, holnapra feledésbe merül.
Mégis tégy jót!
A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
Mégis légy becsületes és őszinte!
Amit évekig építettél, egy éjszaka alatt romba dőlhet.
Mégis építs!
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet.
Mégis segíts!
Add a világnak a legjobbat, amid van, és cserébe lehet, hogy arcul csapnak.
Mégis a legjobbat add a világnak, amid van!”
A vers végéhez gyakran hozzáteszik Teréz anya személyes, mindent megkoronázó hitvallását:
„Mert tudd meg: a végső elszámolásnál úgyis csak közted és Isten között dőlnek el a dolgok, és nem közted és az emberek között.”