Kedves Munkatársaim!

Szeretettel küldök alapítványunk legfiatalabb házáról, a Gálospetri gyerekek szép otthonáról egy képet...

Földrajzilag egymástól nagyon távol vagyunk, több mint ötven helységben, több mint kétezer Istenre mosolygó lélek, de az imádság karjaival átölelhetjük egymást szeretettel...  Tegyük meg örömmel, és soha ne engedjük el egymás kezét! A gonosz lélek szeretné, hogy legalább lélekben lassan  egymástól eltávolodjunk, megfeledkezzünk nagycsaládunkról... A tábortűznek bármilyen nagy is a lángja, ha az ember lefekvés előtt egymástól eltávolítja a lángoló hasábokat, akkor a tűz kialszik, és a láng a kormos fákon elenyészik, csak  hamu és sötétség marad utána... A láng megfoghatatlan szép csodája az éjnek, az egymásra boruló fahasábok nélkül meghal, elenyészik...

Hosszan látogattam a házakat,  és olyan jó mindenütt megtapasztalni, hogy ugyanaz a lélek, ugyanaz a szellem mozgatja mindenütt a kollégákat, és teszi kedvessé, aranyossá a gyermekeinket... Mindenütt kedves mosoly, szeretettel teljes ragaszkodás fogad, ez a házaink szép, Isten adta uniformisa. Ma vendégeink voltak Déván és az egyik nemrég befogadott, első osztályos kis roma lány a maga ragaszkodásával, az ahogyan szó nélkül, szeretetével, törődésével elhalmozott mindnyájunkat, könnyeket csalt vendégeink szemébe. Ez a drága egyenruha mennyire széppé teszi gyermekeinket! És ez nem egy különleges erdélyi viselet, hisz a csobánkai gyerekeink is teljesen olyanok, mintha valamelyik erdélyi házban nőttek volna fel. Ők is mosolyogva  szeretnek, és átölelik jóságosan a feléjük fordulókat. Olyan jó látni, hogy a Krisztus által földre hozott jóság és szeretet mindenütt ugyanazokat a szép gyümölcsöket tudja megteremni...

Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat ,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is... Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törődést, adjatok jó tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Csodálatos a keresztény szeretet, mennél többet adsz, annál többet kapsz... Déva tudott nagylelkű lenni, tudta vállalni a születés gondjait, megtudta osztani anyagi, szellemi, lelki kincseit

Szászvárossal, Szovátával és így sorra...Kezdetben bizony nagyon nehéz volt, mert úgy éreztük, hogy az a kis láng, mit tovább adunk, az a pár kolléga, anyagi javak amiket elvesztettünk, pótolhatatlan űrt hagynak maguk után... És láss csodát,..  Isten nemcsak kipótolta a hiányt, hanem nagylelkűségünket a maga végtelen nagylelkűségével mindig felülmúlta.. Újból és újból elhalmozott ajándékaival és így szépen egymás után elkezdtek születni az otthonaink, lehetőségünk lett mind több síró gyermeknek a kérésre igent mondani, az életet befogadni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de  ha népünk nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni, akkor széthullhat a nagycsaládunk. Hiába zárkózunk jól felszerelt, szépen működő elefántcsont tornyainkba, az áradat, ha elindul, akkor elmos mindent... Nekünk karjainkat a végtelenre kell tágítanunk, mert minden más bezárkózás, önzés és halál.

Számomra a Szent Ferenc alapítvány működése, az, hogy ennyi éhes kis "egérke" naponta fogyasztja a tartalékainkat és mégis mindig van mit szétosszunk, az maga a gondviselő Istennek a szép csodája... Olyan csoda, mely a kezem között történik, és mégis mindezt látva, alázattal térdre kényszerülök.

Annyira szeretném, ha ez a lelkület soha nem aludna ki, hanem egymással versenyezve a nagylelkűségetekkel jóságos Istenünknek útjára lépnétek. Ne porosodjon meg nálunk az adomány, mi is úgy kaptuk, hát adjátok nagylelkűen tovább, házaitok környékén lévő kis falvak szegény kunyhói ismerjék meg jóságotokat, lehajló irgalmas szereteteteket... Igazából csak az lehet a miénk, amit nagylelkűen, szeretettel egymásnak ajándékozunk. Milyen szép lenne, ha mindenik ház a dévai példájára ott, a maga környezetében megszülné a maga kis napközi otthonait... Nekünk nem itt, vagy ott kell néhány könnycseppet letörölnünk, hanem az lenne a jó, ha meg tudnánk fertőzni a szeretet vírusával a világot, és így elindíthatnánk a szeretet mindent átalakító láncreakcióját...

Hiszem, hogy ami kicsiben működik az nagyban is működni fog... A jó Isten szépen feltartisznyálta ezt a világot, van mindenki számára bőséges eledel, otthon, ruha... Hiszem, hogy Istenünk gondviselő jóságát megtapasztalva, lassan megnyugszunk, és ez a tülekedés az anyagi javak iránt csillapodni fog, és akkor majd egy új világ születik, az a világ, melynek eljöttéért naponta imádkozunk....

Szeretettel, Csaba t.