Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Önmaga lett az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyílvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket.

Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindnyájunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtett. Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.  

Nemcsak kívülről kell a megoldást várni, útszélére sodródott koldusokként. Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág felé, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szőjünk, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön. Az igazi megoldás Te vagy, mi vagyunk!

Ajándék. Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk is ajándékká váljunk. Sokféle ajándék van, minden szülő a gyermekének a lét ajándékát adja. Jó lenne, ha közösen gyermekeinknek meg tudnánk adni a nyugodt, békés Magyarország ajándékát. A süllyedő Titanicon hiába fényesítették a kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni. Most nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerősíteni.  

Önmagunk számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy más népekkel együtt új világot álmodjunk. Hiábavaló a kis egyéni megtakarításunk, a személyes győzelem, ha a közös nagy csatánkat elveszítjük, a közös otthonunk darabokra törik. Merjünk értékes vetőmagot szórni a holnapba!