Ültem a Bogdánffy Szilárd vértanú Boldoggá avatásának szentmiséjén, hallgattam a felemelő beszédeket, a kórus csodálatosan szép énekét, és végig ugyanaz a lüktető gondolat motoszkált a fejemben: szegény Szilárd püspök úrnak, lehet, hogy rengeteg szép, jó gondolata, terve volt, de azoknak a kimondására sem adott esélyt az akkori világ... Jóformán még meg sem száradt a szentelése után az olaj, és már a börtönben, a vallató, kínzó kamrákban volt.

Ők, a megannyi vértanúval, elítéltel megszenvedtek azért, hogy most, ma nekünk esélyünk legyen arra, hogy kimondjuk, megvalósítsuk a jó Istenre figyelő lélekkel mindazokat az igéket, válaszokat, melyeket a világunk lázasan keres.

Ott voltam Márton Áron dolgozó szobájában Gyulafehérváron, és ott is ugyanez a gondolat motoszkált a fejemben... Nekik nem volt lehetőségük alkotni, teremteni, szép, értékes gondolataikat megvalósítani, kivitelezni, nekünk ma ellenben hihetetlen tág teret biztosít az Isteni gondviselés.. Püspököket, papokat tüntetnek ki a legmagasabb állami elismeréssel, jelezve ezzel, hogy csak bátran beszélj, szólalj meg, mutass utat, vezessél bennünket...

Merünk-e megszólalni? Merjük-e kimondani a Márton Áronok, a Boldog Bogdánffy Szilárdak hitét, álmait, terveit, gondolatait? Merünk-e a tettek mezejére lépni, és átfogó népneveléssel, szervezéssel, a Szeretet országát tovább építeni?  Merjük-e felemelni azt a zászlót, melyet szentéletű elődeink kezéből kivert a kommunizmus, vagy leragadunk a sebeink nyalogatásánál, a tragikus múlt feletti sopánkodásnál?

Isten akaratát kereső lélekkel Szentatyánk XVI Benedek pápa meghirdette keresztény világunk újraevangélizálását, e célból intézményeket kreált.... Merünk-e szembe nézni ezzel a nagy feladattal? Élve a megannyi lehetőségünkkel, felvállaljuk-e a munkát?

Ilyen ez a szekularizált  világ mondogatjuk! Ez igaz is, de a nagy kérdés az, hogy milyennek álmodta a mi Urunk Jézus Krisztus a világunkat? És milyennek álmodta Boldog Bogdánffy Szilárd és boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk?  Ők nem léphettek a tettek, a kivitelezés mezejére, de ma nekünk esélyünk van, nemcsak kimondani, hanem bölcs egymásra figyeléssel, alázattal valóra váltani mindezt amiért ők életüket, szabadságukat áldozták.

Erdő Péter Bíboros úr, egy "megnemmagyarázható fáradságról" beszélt mely ránehezedik a ma emberére, a Szilárd püspök Boldoggá avatásának elmélkedésében Nagyváradon. Biztos, hogy a gonosz ma a nyílt rabláncok helyett másfajta láncokkal próbál megállítani, megbénítani bennünket. A célja ugyanaz, maradjunk veszteg, ne merjük kimondani Istennek életadó igéit, ne merjünk az élet útján, akár gyöngeségünk tudatával is tovább menni, építeni a Szeretet Országát. Olyan jó lenne, ha ezt a láthatatlan láncot is szét mernénk, tudnánk tépni, és Isten akarata szerint megszólalnánk, cselekednénk!

Kisebb testvéri alázattal én ezért imádkozom, hogy Népem, Egyházam ne sodródjon, hanem nagy elődeink szellemében éljen és cselekedjen!

Szeretettel,

Csaba t.