Mint egy orvos, ki a betegségre gyógyírt keres és elmegy messzire, hogy segíthessen a szenvedő testvérein, én is elzarándokoltam Lorettóba, mert úgy érzem, hogy népünk családjait gyötrő megannyi bajra, sebre ott gyógyírt találok.

Most itt ülök a kapucinus testvérek által őrzött, egyszerűen csak " Santa Casa" -nak nevezett kis kápolnában, és fejemet nekihajtom a kopott köveknek, tégláknak, melyek hitünk szerint a mi Urunk Jézus Krisztus názáreti otthonából vannak. Nagyon is valószínűnek látom, hogy a kilátástalan harcot vívó keresztesek, érezve hogy nem képesek őrizni ott a szentföldön a számukra is drága ereklyéket, lebontották a Szentcsalád názáreti kis otthonát is, és annak tégláit, köveit elhozták magukkal. A hagyomány szerint az akkori Magyar királysághoz tartozó Dalmát tengerparton tették le, majd, - mivel ott nem részesült méltó tiszteletben - elhozták  Lorettóba, hogy itt egy kis kápolnává összerakják. És így, itt Olaszországban, a lorettói názáreti ház, a vén Európa egyik legfontosabb nemzetközi zarándokhelye lett.

Csodálatos belépni a hatalmas bazilikába, melynek égbetörő kupolája alatt ott van ez a kis názáreti otthon. A szentélyt kívülről szép, értékes márványszobrok, domborművek díszítik. A kápolna belsejének három fala az ősi názáreti kis ház falaiból kikerült kövek, téglákból épült, a negyedik fal Názáretben egy barlang volt, ott állt Mária, itt a negyedik fal az maga az oltár, melyen egy csodálatosan szép ébenfából faragott fekete Mária szobor trónol. Mária karján ott ül a kis Jézus, kezében tartja a világmindenséget szimbolizáló gömbbel együtt a mi életünket, sorsunkat is.

Szememmel simogatom ezeket a drága, kopott köveket, téglákat, melyeket a 30 éves názáreti csendes élete során, már maga a világmindenség ura kezdett el koptatni. Ó ha ezek a kövek, téglák beszélni tudnának és elmesélnék azt a végtelenül gyöngéd, vidám időszakot, mikor Egyiptomból hazatérő Szent József, az ő drága jegyesével, Máriával, a föld sarából, verejtékes munkával elkezdték otthonuk számára a "téglavetést". Biztos, hogy azokban a napokban is ott játszadozott körülöttük a világmindenség Ura, a mi elő Istenünk. Nézem a téglákat, simogatom újaimmal, és találgatom, vajon melyik bemélyedés őrzi Istenem kis kacsójának a lenyomatát. Megérintem! Kis mélyedés van a kopott téglában, talán a születése pillanatában a teremtőm kezének játékos kis újacskája belenyomódtak a puha, formálható agyagba, s ennek a lenyomata van most itt előttem! Nem tudom biztosan, hogy ez így van-e? Csak azt tudom, hogy számomra végtelenül jó itt lenni az egyszerű kopott, ősrégi falak között.

Jó lenne, ha az ősi falak megszólalnának, és elmesélnék e kis család mindennapjait. Jó lenne hallani a názáreti szent családot, ahogyan nyugodtan, a gondviselő Isten szeretetében bízva szépen terveznek, választ keresve a mindennapi kihívásokra, a földi léttel együtt járó gondokra. Olyan jó lenne hallani azt is, ahogyan tanítják az emberek az Istent a jóra, a szépre, mindarra mit egy szerető szülő bölcsen tovább ad gyermekének. Nekihajtom fejemet az ősi falaknak, és szinte hallom ahogyan csendes, őszinte szeretettel megszólalnak a Szentcsalád tagjai, ahogyan méltósággal, bizalommal, napról - napra hálát adnak a Mindenhatónak, a mindennapiért. Jó látni, ahogyan az egymást követő egyszerű hétköznapokon átragyog a boldog, szorgalmas, nyugodt élet. Ahogy  e kövek, téglák között, a kis dolgokban felfakadt a végtelen, az a természethez közeli, szorgalmas munkában virágzó, családos élet, mit Isten mindnyájunk számára bölcs ajándékozó szeretettel készített.

Nézem az egyszerű, kopott lorettói köveket, téglákat, és eltölt egy hihetetlen vágyódás a csendes, egyszerű, természethez közeli, szorgalmas kétkezi munkában lassan pergő hétköznapok után. A világ megváltójának, Jézus Krisztusnak leghangosabb prédikációja ez a názáreti csendes, munkával eltöltött harminc év, melyet egy kis szent család körében élt meg. Számomra ezek a kopott kövek az életet adó Evangélium legszebb lapjai, szó nélkül is arról beszélnek, hogy Isten a földi életének 30 évével, hogyan mutatta meg az emberi kiteljesedés, a boldogságra vezető, mindenki számára járható utat. Jó csendben megvilágosodni! Egy drága kis családban, becsületes, szorgalmas munkában, az egyszerű természethez közeli hétköznapokban vár ránk a béke és a boldogság, a mennyországba vezető út. Nézem a köveket és biztos vagyok benne, hogy mindannyian meg tudjuk találni a magunk kis Názáretét. Azt a családot mely befogad, elfogad, hol az ember egyetlen, pótolhatatlan drágaság, melynek léte, fennmaradása, a keze közül sárból született tégla, gerendából verejtékes munkával létrejövő asztal, szék vagy bölcső, és ha kell koporsó, de alkotás, mely nem csak kenyeret, létet ad, de a teremtő Istenünk társaivá is tesz.

Verejtékes munkából születő egyszerű lét, a csendes názáreti természetbe belesimuló élete, az Evangéliumnak az első és legfontosabb tanítása. Az egyszerű gyermeki játék, majd később az alkotó, otthont, létet teremtő munka, Jézusnak a hódolata a Mennyei Atya iránt. A bomló virág, az égben felröppenő daloló madárka léte a teremtő dicsérete, Jézus egyszerű, csendes názáreti léte számunkra példa a tökéletes Istentiszteletre, arra a szent liturgiára, melyet mindannyian megtanulhatunk.

Mennyi baj, háború, gonoszság volt a világban Jézus Krisztus születésekor? Hogy várták évezredeken keresztül az emberek, az angyalok, hogy megszólaljon az Isten, és kiutat, orvosságot mutasson bajainkra. És akkor a nagy Isten elkezdett gyermekként játszani, szófogadó fiatalként növekedni kedvességben, bölcsességben élni, építeni egy kis názáreti otthont, családjával. Minden kérdésre a közénk jövő végtelen, a maga egyszerű, csendes, fizikai munkát vállaló, természethez közeli názáreti életével válaszolt. Ma is ugyanazt mondja! "Ne féljetek, a boldogság és az emberhez méltó élet mindannyiatok számára elérhető, ti is felépíthetitek a magatok egyszerű, szép, a természetbe bele simuló Názáretét, szorgalmas kis családotokat, és boldogok lehettek!"

Köszönöm Uram, létemnek alapvető kérdéseire, názáreti léteddel adott végtelenül egyszerű válaszodat. Tudom, hogy mindannyiunk számára járható ez az út, elérhető a kiteljesedés, a család, a természethez közeli, munkás hétköznapok által való találkozás az emberhez méltó élettel. Köszönöm a örökérvényű tanításodat, és én ezzel a bölcs egyszerű válasszal megyek haza népemhez, a Kárpát-medencébe.

Kisebb testvéri szeretettel,

Cs.t.

Lorettó, 2011. május 25.