Nagy szeretettel és "apai" büszkeséggel osztom meg egyik fiam levelét. Razvant a híres 1849-es piski csata mellőli városból, Piskiről, még első osztályos korában fogadtam be a dévai otthonunkba. Kilencedikes korára szépen megnőtt, de sokat lázadozott, majd döntött és elment dolgozni, aztán két év múlva vissza jött és átölelt szeretettel, sírt egyet, majd  kiengesztelődtűnk, én vissza fogadtam és az idén érettségizik.

Kedves Testvéreim!

Nagy szeretettel és "apai" büszkeséggel osztom meg egyik fiam levelét. Razvant a híres 1849-es piski csata mellőli városból, Piskiről, még első osztályos korában fogadtam be a dévai otthonunkba. Kilencedikes korára szépen megnőtt, de sokat lázadozott, majd döntött és elment dolgozni, aztán két év múlva vissza jött és átölelt szeretettel, sírt egyet, majd  kiengesztelődtünk, én vissza fogadtam és az idén érettségizik.

Sok okos könyvet írtak Csíksomlyó titkáról. Nekem úgy tűnik, hogy ez a kedves kamasz, egyből megértette, és meg is fogalmazta ezt a nagy titkot, mikor azt írja, hogy: " Egyik percről a másikra nagyon elkezdett esni az eső, de mindenkinél volt esőernyő vagy esőköpeny és azt hamar fel is vették, de senki sem ment el a miséről, bármilyen erősen is esett. Habár tetőtől talpig vizes voltam, én sem mentem el mert úgy gondoltam, hogy az Istennek csak így mutathatom ki azt, hogy szeretem!" Majd a hegyről lejövet ezt írja: "A mise után nagy nehezen, nyakig vizesen meg sárosan lejutottam és őszintén mondom, hogy nem éreztem azt sem hogy vizes vagyok és hideg van, meg azt sem, hogy fáradt vagyok, hanem frissnek, tisztának éreztem magam szellemileg, és ezt az érzést sosem tapasztaltam eddig!" Majd a maga egyszerűségében kimondja a csíksomlyói zarándokok titkát: "Megérte felmászni a dombra, megérte ott lábon állni, amikor a legjobban esett az eső, mindent megért ez az érzés! Megéri bízni a jó Istenbe és Őt követni, vagy érte fáradozni!"

Úgy gondolom, hogy mindannyian ezért jövünk Csíksomlyóra, ezért gyalogolunk, állunk órákig a napon, a szélben és ha úgy hozza az idő az esőben, mert szeretnénk jelezni, bizonyítani az Istennek, hogy szeretjük öt! A zarándok út fáradsága, a nap terhének viselése, de akár a szakadó eső, áldozat, és ez bennünket megtisztít, fénnyel, békével tölt el! És ez egy olyan tiszta öröm, melyet máshol a kényelemben, jólétben nem kaphatunk meg.

Hiszem, hogy ez az élmény a tied is lehet, ha Razván példájára szereted az Istent!

Örömmel a szívemben,

Cs.t.

Élménybeszámoló a csíksomlyói búcsúról!

Mindig is vágyódtam arra, hogy majd egyszer elmehessek a csíksomlyói búcsúra, de mostanáig még sosem volt rá lehetőségem, hogy ez a vágyam valóra váljon.

Hogy történt az egész?

A búcsú előtt 4 nappal, Csaba testvér megkeresett és arra kért meg, illetve azzal bízott meg, hogy menjek el árulni a Székely gyors (Budapest-Csíksomlyó) vonatra egy újságot meg néhány könyvet, amit az Atya írt. Ennek hallatára én nem tudtam nemet mondani és nem is akartam nemet mondani, hiszen megadatott a lehetőség, hogy részt vegyek a búcsún. Így hát elfogadtam az ajánlatot és pénteken délután 3 órakor elutaztam a híres vonattal, amellyel soha se hittem volna, hogy utazni fogok.

Nehéz volt az út de nagyon szép, és amikor azt mondom, hogy szép, ezt több okból mondom!

Az egyik legszebb dolog amit én tapasztaltam, az volt, hogy amikor a sepsiszentgyörgyi állomásba ért a vonatunk, az állomáson körülbelül 200 személy várta az utasokat, és nem csak hogy várta, de amikor a vonat megállt, elkezdték énekelni a magyar himnuszt, aztán a székely himnuszt, és testvériesen fogadták a magyarországi zarándokokat! Nagyon szép és megható volt, hogy egy ilyen kis dologgal örömet okoztak minden utasnak, és tudatták velük azt, hogy szeretik a magyar népet!

Amikor a magyarországi vendégek leszálltak, együtt énekeltek a székely néppel, majd vígan távoztak el a szállásukhoz!  Nekem sokat jelentett azt látni, hogyan fogadta a székely nép a magyarországiakat, nagyon de nagyon megható 10 perc volt!

Éjjel fél egy körül megérkeztem én is Csíksomlyóra, nagyon fáradtan és boldogan.

A szombati nap folyamán, már reggel hét órakor kezdtek az emberek készülődni a búcsúra.

Én sajnos lekéstem a szentmise elejét, csak akkor értem fel a nyeregbe, amikor a prédikáció kezdődött, és amikor kaptam egy helyet ahonnan lehetett hallani a szentmisét, ott meg is álltam! Egyik percről a másikra nagyon elkezdett esni az eső, de mindenkinél volt esőernyő vagy esőköpeny és azt hamar fel is vették, de senki sem ment el a miséről, bármilyen erősen is esett. Habár tetőtől talpig vizes voltam, én sem mentem el mert úgy gondoltam, hogy az Istennek csak így mutathatom ki azt, hogy szeretem és hallgatni akarom azt amit az atyák által mond a híveknek!

Nagy megdöbbenésemre az eső akkor állt le amikor a himnuszt énekeltük, meg akkor kezdett el újra esni amikor vége lett.

A mise után nagy nehezen, nyakig vizesen meg sárosan lejutottam és őszintén mondom, hogy nem éreztem azt sem hogy vizes vagyok és hideg van, meg azt sem, hogy fáradt vagyok, hanem frissnek, tisztának éreztem magam szellemileg, és ezt az érzést sosem tapasztaltam eddig!

Megérte felmászni a dombra, megérte ott lábon állni, amikor a legjobban esett az eső, mindent megért ez az érzés! Megéri bízni a Jóistenbe és Őt követni vagy érte fáradozni!

Kedves Csaba atya, ezt csak azért mondom, mert rájöttem, hogy miért is harcol értünk és miért is csinálja azt amit csinál, rájöttem arra, hogy miért nem adja fel soha. Tudom, hogy önt is kedves Csaba atya, az Isten eltölti egy ilyen fajta érzéssel, amit nem lehet megmagyarázni. Nagyon köszönöm, amit értünk tesz és ezt a pár napot, amit Csíksomlyón tölthettem.

Áldja meg az Úr, oltalmazza és adjon egészséget magának, hogy tudja folytatni azt, amit már rég elkezdett és olyan jól csinál.

Szeretettel,

Vermesan Razvan Alin