Szentlélek Úristen, kicsi, gyenge és erőtlen vagyok, az előttem álló feladatok hatalmasak. Körülöttem nemzeteket kikezdő viharok dúlnak. A gonosznak bár nincs keze, nyelve, mégis tarol. Mindig akad valaki, aki kiszolgálja, átadja kezét nyelvét, szívét, agyát, hogy ártson, pusztítson, hogy mindnyájunkat kikacagva tönkre tegyen. Népeket, nemzeteket, különféle kultúrában élő embereket uszít egymás ellen. Gondviselő jóságodban megingott gyenge hitünket kihasználva, arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló, fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be se engednénk hajlékunkba. Kölcsönből, adósságból lim-lomot vásárolunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük. Nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, az utak. Az ember csak eszköz, mely kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol.

Gyengeségem tudatában hozzád kiáltok, életadó Lélek: segíts, vezess, adj erőt, hogy el tudjam mondani, meg tudjam mutatni a kétezer éves utat, mely nyitva áll előttünk. Add, hogy megértsük, hogy mennyei Atyánk, a benne bízó szentekkel egy szép világot teremtett az év milliárdok alatt, bőségesen feltarisznyált, mindent megadott, ami létünkhöz, földi boldogulásunkhoz szükséges. Add, hogy megértsük, hogy nem kilátástalan a vergődésünk, nem elkerülhetetlenül sorvad, omlik tovább a Kárpát-medencében a magyar nemzetünk, a keresztény világunk, mert örök igazságaid fényében van jövő.

Segíts két nagyon fontos igazságot világgá kiáltani, amelyet ha meghallanánk, biztos, hogy újjászületne népünk, nemzetünk. Új, határtalan távlatok nyílnának e szép világ előtt, mely mindannyiunk otthona.

I. Evangéliumi szegénység, ferences egyszerűség:

A történelem minden nagy újjászületése, reformja, az anyagi világhoz való viszonyunk rendezéséből fakadt. Nem véletlenül jött szegényes barlangban közénk Jézus Krisztus, és vállalta a kétkezi munkát, hogy létet biztosítson magának. Az Istenben bízó lélek tudja, hogy van valaki, aki gondját viseli, törődik vele, mint atya a gyermekével, és ezért szerényen, egyszerűen élve életét, boldog ezen a földön.

Segíts Uram megállítani, ezt a mindent letaposó hajszát az anyagiakért. Nem reménytelen ez a kérés, hisz az emberiség időben rájött, hogyha két vacsorát fogyaszt el, az tönkreteszi. Túlhízott teste nemcsak csúf, de halálba is viszi. Megértettük, hogy nem jó, ha két számmal nagyobb cipőt veszünk, és abban caflatunk társaink után, mert sebet mar lábunkra, és nem haladunk. Segíts, hogy megértsük, azt is, hogy a túl nagy lakás, a sok-sok fölösleges anyagi dolog megszerzése, birtoklása, őrizése, használata elveszi minden erőnket az élettől, és már nem is élünk, hanem egy hatalmas mókuskerékben szaladunk, csakhogy fent tudjuk tartani a gazdagság hamis illúzióját. Persze, hogy minden mi van, ajándék tőled Istenünk, de ne birtokolni akarjuk az értékeket, hanem csak csodáljuk azt. Egyesek házai nagyobbak, szebbek, mint egy-egy múzeum, sokan nagyobb kényelemben élnek, mint a napkirály és nekik ez még mindig nem elég. Olyan nyaralókat építenek, amelyekbe be sem teszik a lábukat.

A megfékezhetetlen birtoklásvágy, mint a pusztító drog, függővé tesz, kiéget, elszigetel mindenkitől, és a kárhozatban maga alá temet. A pártjaink, kormányaink a hatalomért, ezt a mérhetetlen éhséget, kapzsiságot akarják kiszolgálni, és minden mást félretéve gazdasági mutatókban mérik az életet. Persze az ő gazdagságuk is, a mi habzsoló fogyasztásunkból fakad.

Segíts Szentlélek Isten, hogy megértsük, hogy milyen édes szabadságot jelent a ferences egyszerűség, az evangéliumi élet. Te nem azt akarod, hogy nyomorogjunk, hanem azt, hogy éljünk, és élvezzük az életet. Nem azt akarod, hogy anyagiak utáni hajszában roskadozva délibábokat kergessünk, hamis kincseink elvesztésétől rettegve éljük, hanem azt, hogy a birtoklás vágyától mentesen szabadon, mindent megcsodálva, mindenkire rákacagva, a mindennapiért hálát adva, járjuk hosszan életünk útját, azzal a biztos hittel, hogy aki megtisztult a bűnös vágyaitól, arra a te csodaszép országod vár.

II. A második érték, amit világgá szeretnék kiáltani, melytől életünk minden gondja megoldódhat a szolidaritás, a szeretet parancsa:

Olyan édes és gyönyörűséges befogadni egy-egy kis bajban lévő gyereket. Itt is, ott is adnak pénzt, ingatlant, anyagiakat, és én gondolkodás nélkül tovább adom, mert jó jónak lenni, szeretetben élni, a szeretet útján járni. Nem fogcsikorgatva adom, amit én is kaptam, hanem örömmel, mert a szolidaritás, a jóság testvéreket szül, és a hamis mammonért olyan értékeket kapok, melyek mérhetetlenül többet érnek, boldogabbá tesznek engem

Milyen feszült, nehéz lehetett Saulnak a harag, a gyűlölet útján elindulni Damaszkuszba, hogy összefogja a keresztényeket. Jézus Krisztus megszólította, párbeszédet kezdett vele, és a boldogságot kereső Saul eljutott oda, hogy megtért. Mindenéről lemondott, és mint egyszerű sátorkészítő, keze munkájával kereste kenyerét, bejárta az akkor ismert világot, hogy szeressen, hogy jót tegyen. Lelki útja végén megírja A szeretet himnuszát. Gyakran magam elé képzelem ezt a szakállas öregembert, az apostolt, aki nagyon hosszú utat tett meg azért, hogy Jézus Krisztus örömhírét elvigye a pogányoknak, akit valóban próbára tett a szeretet, s most ott ül a pislákoló mécses mellett, és korinthusi híveinek írja a világirodalom talán legszebb költeményét, A szeretet himnuszát.

Szentlélek Úristen segíts, hogy hiteles hirdetője legyek a szeretetnek, a világunkat megmentő szolidaritásnak. Milyen más lenne a világ, ha nem állig felfegyverkezve ment volna 150.000 amerikai katona Irakba, hanem üres kézzel, de szeretettel, jósággal, hogy segítsenek iskolákat, vízműveket, kórházakat építeni. Hozzánk is eljött néhány nyugati fiatal, jóságos, bölcs jelenlétük, szolidaritásuk gazdagabbá tett, békét teremtett a szívünkben. Nincs más út, mint a szeretet útja, a szolidaritás útja, melyre, ha rövid időre is, de közbe-közbe rátért az emberiség, és olyankor mindig tavaszba borult a világ.

Hiszem, hogy az emberiség nem ért el önön határaihoz. Fölöttünk nincsen plafon, mely szárnyalásunkat megakasztaná. Hihetetlen távlatok vannak előttünk. Istenünk első parancsát: „szaporodjatok, és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet” még nem teljesítettük. Hiszem, hogy az Isten által teremtett élet nem juthat zsákutcába, mindig van megoldás, és minden új megoldás az évezredes válaszokból fakad. Uram segíts, hogy bátorítani tudjam a testvéreimet, hogy élő hittel, reménnyel, szeretettel új fejezetet nyissunk népünk, nemzetünk, az emberiség életében.

Bátran indulok, és hangosan szólok, mert tudom, hogy Te nem vásári vacakot, bóvlit akarsz eladni, nem olyan törvényeket akarsz a torkunkon legyúrni, amely összetör, megnyomorít, hanem a boldogságra vezető utat mutatod nekünk. Uram, én hiszek tebenned, és vágyok arra, hogy az anyagi világ birtoklásától szabadon a szeretet útján járjak. Arra kérlek, hogy adj társakat, hogy mi is, mint az apostolok vagy, mint követőivel Szent Ferenc elinduljunk, és hirdessük, hogy van megoldás, újjászületés mindnyájunknak.

Alázattal arra kérlek, hogy segíts, és indíts el egy missziós közösséget, mely nemcsak szóval, hanem szeretettel, jósággal bejárja falvainkat, városainkat, bekopogtat minden család ajtaján, megfogja a megfáradt emberek kezét, hogy segítsen, jót tegyen, hogy együtt gondolkozzon, imádkozzon, választ keressen, vigaszt, reményt vigyen a testben és lélekben egyaránt szenvedő testvéreinek.

Szentlélek Úristen! 2007 Pünkösd vasárnapján, alázattal kérlek, áradj ki, tölts be, segíts, vezess, növekedj bennünk, vigasztalj meg, vezess és alakíts, hogy boldogok legyünk.

Csaba t.

Déva, 2007. május 27.