„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem,

csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13.1)

 

 

 

Jézus is megírhatta volna a szeretet-himnuszt, de nem tette meg. Szeretetteljes, jóságos párbeszéddel, szépen, lassan Saulból kiszerette Szent Pált, hogy évek múltán, lelki életének a magaslatán maga a népek apostola írja meg csodálatos költeményét, A szeretet himnuszát.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,

nem is kevély.

Nem tapintatlan,

nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra,

a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 13.4-7)

Szeretem magam elé képzelni az Urat, amint csendes jósággal, türelmesen nézi lélekben nagyra nőtt gyermekét, ahogy a pislákoló mécs lángja mellet szépen, sorról-sorra írja halhatatlan költeményét. Igen, Szent Pál, a népek apostola, Jézus egyik legnagyobb csodája, élő szeretet-himnusza.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” (Jn 15.5) A szőlőtőke átengedi termés örömét, dicsőségét a szőlőveszőnek, s ez által a szőlőfürtnek. Féltő szeretettel tartja a tőke a belőle fakadó vesszőt, a vessző pedig életet ad a szőlőfürtnek, a gyümölcsnek, a szeretet himnuszának. Csodálom Istennek ezt a szép vonását!

Állok az ablakban és nézem a végzős diákjainkat! Szép, erős szőlőveszők. Bennük az ígéret, a rügy, melyből a fürtöt termő hajtás fakad. Olyan jó őket így látni, ilyennek látni. Gondolataim alázatossá tesznek, és még nagyobb féltő szeretettel hajolok le hozzájuk. Ó csak meg ne sérüljenek, le ne szakadjanak, le ne törjenek az életet jelentő szent tőkéről, rólad Istenem. Olyan szépek, kívánatosak így, az ünnepre ünneplőbe öltözötten., A nektárt ígérő fürtöket, a holnapot hordozzák, előttük áll a kíméletlen élet, sebezhetőek. Jó gyönyörködni bennük, ahogy önmagukat is szépnek látva elindulnak az életbe.

Uram, olyan kicsinek érzem magamat, annyira szeretném végzős diákjainkat segíteni, hogy itt Déván, Erdélyben, védett környezetben szépen letelepedjenek, otthonra találjanak, és megteremjék a maguk gyümölcseit. Megírják egymásnak a szerelmes szeretet himnuszát. Egymásba fonódó legszebb álmaik lépésről-lépésre való megvalósulásából családok, gyermekek szülessenek. Segítsd, hogy egymás szomszédságában verejtékes munkájukkal megépítsék saját otthonaikat, a szülőföldön maradás zálogát.

Igen, nem sárguló papírra írjuk hitünket, reményünket, Irántad, és szép világod iránti szeretetünket, hanem bomladozó gyermek-szívekbe, kérdésekre választ kereső elmékbe, kemény munkára lendülő kezekbe, az élet mellett döntő, erős akaratba. Növendékeink élete, kezünk alól kibomló létük a mi szeretet himnuszunk.

Nézek a fiataljaink után, szívemben derű, bizalom, és sok-sok kíváncsiság. Bennem érik apám, anyám szeretet-himnusza, és tudom, hogy bennük is be fog érni az én szeretet humuszom. A mennyország nem más, mint a ránk bízott életekből feltörő, szépséges szeretet-himnusz zsongása, mindent betöltő öröme, dicsősége. A pokol ennek a hiánya, elmaradása.

Tanév vége van, állok az intézmény ablakánál és imádságos, féltő tekintettel nézek a világban elinduló fiatalok után. Az ő boldogulásuk, jókedvű, termékeny életük, az én életem szeretet-himnusza.

Uram légy velük! Fogadjátok szeretettel őket emberek!

 

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Déva, 2007. június 10.