Az elöljáró ne mentegetőzzön, mert ő forrás, melyből életnek kell fakadnia, és nem ócska magyarázkodásnak, hogy mért is buknak meg a vizsgákon gyermekeink, és ragad a mocsoktól a ház. Ne megmagyarázza, a rossz jegyet, hanem vezessen, győzzön, neveljen bajnokot, vagy tűnjön el örökre, és akkor éljen az új király!
Déva, 2006. szeptember 30.
Az elöljárók felelősségéről!
Nem kell órákig hallgatnom gyermekvédelmi központjaim vezetőinek beszámolóját, hogy a házban lévő életről képet alkossak, hogy az ottani vezető pedagógus munkáját értékeljem. A zenész nem elvont matematikai számolások alapján dönti el, hogy fel van-e hangolva a húr, és nem jelentéseket hallgat, hanem lágyan megérinti a hangszerét. A gyermekek egyetlen rezdülése elárulja a ház minden titkát, örömét fájdalmát. Úgy gondolom, hogy a politikusainknak sem kellene tonna számra írt papírok mögé bujtatniuk felelősségtudatukat, hanem csendben bele kellene nézzenek az emberek szemébe, be kellene menjenek az emberek házaiba.
Munkám, és munkánk, eredményességét három szempont alapján ítélem meg:
Öröm, nyitottság, jókedv:
Az Isten akarata szerinti, egészséges tiszta gyermek, még ha a szeme
sarkában nehéz kérdések gomolyognak is, jókedvű, és vidám. Igenli az életet,
téged, a vendéget, kíváncsi rád. Nyitott a játékra, az új dolgokra, a
kacagásra. A kudarcok minket, felnőtteket is elbizonytalanítanak. Ha nem mennek
jól a dolgok, félünk, és visszahúzódunk csigaházunkba, komolyan hallgatunk, a
kintről jövő dolgoktól elzárkózunk.
Rend, összeszedettség, fegyelem:
A csatát vesztett seregek mindig rendetlenek, valahogy szétfolyik a
belső tartás. A kibontakozó élet rend. Azt is jó megnézni, hogy meddig ér a
rend. Van ahol az emberek bőrén, ruháján véget ér a rend, van, akiből sugárzik,
és otthonát, környezetét is beragyogja. A rendetlen, koszos környezet a
slampos, elnyűtt gyerek mindent elmond a ház vezetőjének munkájáról.
Gyümölcs, eredmény, jó jegyek:
Az élet kibontakozás, virág, gyümölcstermés. Ahol élet van, ott versek, dalok,
előadások és jó jegyek születnek. És mindenek előtt vágyak, álmok, melyek
lassan valóra válnak. Madáretetők röppenek a fára kis gyermek kezekből, buta,
tátogtató kishalak jelennek meg az akváriumokban, zászlók lobognak ismeretlen
ormokon. Az élet csapattá szerveződik, és lehengerelve a falakat gólt szerez,
határokat dönt, bajnoki dobogóra áll.
Engem nem érdekelnek az okos politikai magyarázkodások, engem az élet érdekel, mely vagy kibontakozik, vagy sorvad, vagy gyümölcsöt terem vagy elhal. Az elvágott diáknak mindig van magyarázata, mely lehet, hogy igaz, de az életet nem megmagyarázni, hanem élni kell. Mert kit érdekel a vesztes csaták szétszaladt tábornokainak igaza? Kit érdekel, hogy miért hallgatnak el harangjaink? Apad el asszonyaink méhe? És alszanak ki a játékos fények gyermekeink szemében? Az elöljáró ne mentegetőzzön, mert ő forrás, melyből életnek kell fakadnia, és nem ócska magyarázkodásnak, hogy mért is buknak meg a vizsgákon gyermekeink, és ragad a mocsoktól a ház. Ne megmagyarázza, a rossz jegyet, hanem vezessen, győzzön, neveljen bajnokot, vagy tűnjön el örökre, és akkor éljen az új király!
Igen minden elöljáró, király! A király vezesse csapatát, hódítson, tegye
boldoggá azt.
