Megkeresett egy férfi, hogy beszélni szeretne velem, dühös, csak úgy árad belőle a panasz, szidja a feleségét! Hallgatom türelmesen, ismerem őket, sajnos tudom, hogy sok mindenben igaza van! Miután kiöntötte a lelkét, nekem kellene megszólalnom.

Nézd, - mondom szelíden - egy útkereszteződéshez értél, neked most döntened kell! Választanod kell az igazad és az asszonyka között. Mindkettő nem lehet a tiéd! Döntened kell tudatosan! Én helyetted az asszonyt választanám! Tudod,  húsvét hajnalán Jézusnak is választania kellett a duzzogás, a Péterrel és társaival való szakítás, az igaza és az apostolai között! Ő tüzet rakott, halat sütött a galileai tenger partján, a társai mellett döntött és csak annyit kérdezett Pétertől: "szeretsz-e engem?"

Igen, választanod kell az igazad és a feleséged között,  és én helyetted nem a sértett férfiúi büszkeségemet, a magányos duzzogást választanám, hanem az asszonykát. A fene nagy igazaddal  te és gyerekeid magányosok lesztek! Az igazad nem tud főzni, inget vasalni, még egy puszit sem tud adni.... Tudod, én helyetted vennék egy csokor virágot az asszonynak és megkérdezném szelíden, jósággal: "drágám szeretsz-e te engem?

Légy nagylelkű! Ajándékozd meg őt a kiengesztelődés örömével, ne légy kufár, ne várd meg, hogy igazával vásárolja meg tőled a te szeretetedet!

Szeretettel,

Csaba t.