Örvendek, hogy egy politikus ki meri nyíltan mondani, hogy becsülettel dolgoznia kell mindenkinek.

"A válsággal küzdő európai országok mind elindították a fenntartható pályára vezető reformokat, amelyek ugyan fájdalmas megszorításokat követelnek, de be kell látni, hogy „hosszabb távon minden ország csak abból élhet meg, amit fáradságos munkával megszerez magának", és tudomásul kell venni, hogy „vége a hitelből finanszírozott jólétnek" – mondta Angela Merkel.

Minden embert meg kell tanítani dolgozni, elsősorban azért mert jó dolog Isten szorgalmas társai lenni a világ tovább teremtésében. Az alkotás öröme egyik legszebb, legtisztább öröm, melyből juthat akár hétmilliárd embernek is bőséggel ezen a földön!! Fenntartható vágyakat kell a szívünkbe ültessünk, olyan tiszta vágyakat, melyeknek az elérése az embert nem csak boldoggá, hanem erősebbé, bölcsebbé, tisztábbá, nemesebbé is teszi,  a becsületes, alkotó munka az ilyen!

Egy gyerek ellen a legnagyobb bűn mit elkövethetünk, ha csendesen hagyjuk elfeküdni, "hospitalizálódni". A gyermek szaladgáljon szabadon, nap mind nap feszüljön neki a korához, fizikai képességeihez mért feladatainak. Tanuljon, küzdjön, mert csak így tud szellemileg, lelkileg, fizikailag kibontakozni, felnőni, egészséges, normális emberré válni. A sport, a tanulás, a mindennapi feladatok teljesítése nélkül a gyermekből egy szörnyeteg, magára és környezetére veszélyes lény fog kifejlődni, és sajnos az elmúlt évtizedekben rengeteg ilyen ember nőtt fel a Kárpát-medencében is. Ahogyan a jó termőföldet bűn nem megművelni és bevetni, ugyanúgy bűn ha az iskolákban a tanárok nem művelik meg a mindennapi tananyag következetes feldolgozásával a felnövekvő generációkat.

Egy osztálynyi gyereket, melyet a tanárok magukra hagynak, komoly eredmények felmutatása nélkül is jó jegyekkel jutalmaznak, azt nehéz összekapni, szorgalmas tanulásra, kitartó összpontosításra bírni, nehéz, de nem lehetetlen. Amit elmulasztottak a szülők, a tanárok, azt gond bepótolni, de nincs más megoldás, el kell kezdeni ezt a sodrodó réteget szépen, szeretettel  a feladatok tudatos vállalásának, teljesítésére bírni. Majd ha megtapasztalják a jól végzett becsületes munka örömét, a feladatok elvégzésével együtt járó sikerélmény tiszta, jó izét, akkor lassan maguktól is nekifognak feszülni a mindennapi munkájuknak. Sajnos, addig is a társadalom kell bölcsen, alázattal ezeket a mostanig nagyvonalúan így- úgy de eltartott, feladatok nélkül széthullott társainkat, mint a gyógytornás a betegeit mozgásba hoznia. Fájni fog nekik is, mindenkinek, de más megoldás nincs!  Szerintem jelenleg a társadalmunk ez az egyik legfontosabb feladata. Az a művész, politikus, újságíró, a közösségben tisztséget vállaló személy ki ezt nem látja be és aki tudatosan e gyógyító erőfeszítés ellen bármit is tesz, az vagy nagyon tudatlan, vagy társadalmunk ellensége.

Világunkat a kitartó munka hozta létre és csak az tudja létben tartani.

Szeretettel,

Csaba t.