Caravaggiotól Canalettoig - Szépművészeti Múzeum

Számomra Jézus Krisztus egyik legszebb, irányt adó kijelentése az evangéliumból: "Azt szeretném, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és örömötök teljes legyen". Nagyon tetszik ez az isteni vallomás, végül is minden szülő igazából ugyanezt szeretné: a gyermekeit boldognak látni. Teremtő Istenünk szeretné megosztani velünk a maga örömét, boldogságát! Igen, e földi létünk kiteljesedése az, hogy a jó Isten által felkínált örömök után nyújtsuk a kezünket, és a gonosz lélek mulandó örömeit elutasítjuk! De melyek Isten örömei? A teremtés, az alkotás, a bölcsesség, a jóság, az életadás öröméről, és a többi tiszta boldogságról, melyeket Teremtőnk nagylelkűen meg akar velünk osztani sokat lehetne beszélni, de most Karácsonyra készülve a csatolt csodaszép festményt szemlélve, a létezés öröméről szeretnék egy pár szólni szót!

A képen József csak egy mellékes szereplő, de mégis az én tekintetem egyből ráirányult, ott ül csendesen és gyönyörködik az ő családjában! Szinte a képen kívül van, mereng, szemléli Máriát és a kis Jézust. Szép ez a jelenet! A Szent Család védelmezőjének arcán ott ragyog egy hatalmas öröm, boldog mert van, mert benne van Isten szép tervében, ott létezhet karnyújtásnyira e gyönyörű csodától!

A nyáron többször is kiültem Déván a nagy diófa alá és csak úgy gyönyörködtem a játszó, kacagó gyermekeinkben! Eltöltött a létezés tiszta öröme! Jó dolog lenni, szemlélni szeretteinket, kik szimpla létükkel, örömmel, fénnyel töltik el szívünket. Nem tesznek, mondanak, vagy adnak semmit, csak egyszerűen vannak, léteznek, s mégis boldog vagy, mert te magad is ott létezhetsz mellettük! Ez egy olyan tiszta öröm, melyet a jó Isten mindannyiunknak szeretettel felkínál! Rohanó, kapkodó világunkban kissé irigykedve gondolok vissza Caravaggio korára, mikor a lassabban pergő mindennapokban egy férj, egy édesapa sokkal jobban ráért gyönyörködve belefeledkezni szerettei szép vonásaiba.

Hova kapkodunk? Csendesítsük le rohanó paripáinkat, s az év végi borongásban megállva, csodálkozunk rá a barokk kor nagyszerű mestereinek az alkotásaira, szemléljük alázattal szeretteinket és a bennünket körülvevő szép világot, mely befogad, táplál, és Isten kegyelméből létben tart! Ajándékozzuk meg magunkat a létezés átélésének csodás örömével!
Kisebb testvéri szeretettel,

Csaba t.