Napi evangélium

Jézus szeretettel jósággal segít egy bajban lévő emberen!! Nem számon kéri, hogy hogy volt képes idáig süllyedni, nem igazságosan ítélkezik a bajban lévőn, hanem felszabadítja a szeretetre, emberhez méltó életre!! A nap végén mikor elválnak útjaik, ez az ember mosolyog, bízik a holnapban,  meggyógyulva, sokkal jobban van, mind amikor napközben találkoztak!  

Krisztus követői vagyunk, ha valóban azt szeretnénk, hogy mesterünk szép vonásai ragyogjanak az arcunkon, akkor nekünk is ezt kell tegyük!! Az egyetlen célunk az lehet, hogy mindazok akiket jószerencséjük a mi utunkba hozott, többek, gazdagabbak, erősebbek, bátrabbak legyenek, mint mikor megismertek! Ilyen  egyszerű a krisztusi képlet, mi nem elvenni akarunk, hanem adni, nem osztani, hanem szorozni szeretnénk ezen a világon!! 

Jót tenni jó, szeretettel bíztatlak, induljunk el mesterünk nyomába, és utunk során mindenütt tegyünk jót nagylelkűen!!  

Szeretettel,

Csaba t.  

Kép: Gyermekeinket, szeretteinket a velünk való találkozás boldoggá teszi?! 

Jézus  és  tanítványai  áthajóztak  a  Genezáreti-tó  keleti  partjára,  a gerázaiak földjére.  Amint Jézus  kiszállt a  hajóból, a  sírok felől  egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem  tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték  és láncra verték, de a láncokat  eltépte, és a bilincseket összetörte.  Senki sem bírt  vele.  Éjjel-nappal a  sírboltokban  és a  hegyekben  tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről  meglátta Jézust,  odafutott.  A  földre  vetette  magát  előtte,  és  hangosan  így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az  Istenre kérlek, ne  gyötörj!”  Jézus  ráparancsolt  ugyanis:  „Tisztátalan  lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?”

Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte  Jézust, hogy ne űzze el  őket arról a vidékről.  Akkor éppen egy nagy  sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték  Jézustól:

„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus  beleegyezett.

Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a  mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba  rohantak, és a vízbe fúltak.  Őrzőik erre elfutottak, hírét  vitték a városba meg  a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az,  akit az  imént még  egy légió  tartott megszállva,  most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt  a megszállottal és  a sertésekkel. Ekkor  kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte,  hogy vele mehessen.  Ő azonban nem  engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is  ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy  milyen nagy dolgot tett  vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

Mk 5,1-20