Napi evangélium

Jézus gyógyít! Mindazok kik Jézussal találkoznak, erősebbek, egészségesebbek, többek lesznek, és megvilágosodva, jobb kedvvel, vidámabban mennek tovább a maguk útján! Jézus arra kér, hogy a 12 apostol, a 72 tanítvány nyomába lépve mi is ugyanezt tegyük, erőnkhöz, képességeinkhez mérten munkánkkal szenteljük meg világunkat! Mi nem tudunk csodálatosan gyógyítani, de vigasztalni, bátorítani, jóra tanítani a testvéreinket tudjuk... Járjon át a jó szándék, a segíteni akarás krisztusi lelke, és ott ahol vagyunk, irgalmas jó szándékkal forduljunk testvéreink felé! Jézus ingyenes szeretettel hajol le minden bajban lévőhöz, és bennünket is arra biztat: Ingyen kaptátok és ingyen is adjátok!

Induljunk el, és ahogyan a vadászkutya keresi a zsákmányt, úgy keressük mi is alázattal a lehetőségét annak, hogy jót tehessünk, hogy ezáltal mi is jókká váljunk, Krisztus életét élve megszentelődjünk! Minden egyes jó cselekedet egy hatalmas lépés az örökkévalóság felé, Teremtőnk kitárt karjai felé!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Jó cselekedeteink gyümölcse a jókedvű gyermekeink mosolya! 

Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába elé borult,  és nagyon  kérte: „Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.

Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: „Ha  csak  a ruháját érintem  is,  meggyógyulok.”  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.

Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: „Ki  érintette meg a  ruhámat?” Tanítványai  ezt válaszolták:  „Látod, hogy  szorongat  a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett,  hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz  tudta, hogy mi történt vele  –, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az igazságot. Ő így  szólt hozzá: „Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  „Ne félj,  csak  higgy!”  Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: „Mit  lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok  kinevették.

Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját, anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.

Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: „Talita  kúm”, ami  annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj  föl!” A kislány azonnal fölkelt,  és járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

   Mk 5,21-43