Napi evangélium

Lendület, kezdeményező erő! Jézus állandóan mozgásban, "akcióban" van! Mellette az apostolokat nem lepi be a por! Végül is lent a galileai tenger partján is találkozhatott volna Jézus Illéssel és Mózessel, Ő mégis felmegy egy magas hegyre az apostolaival. Az apostolok szeretnének ott fent nyugodtan letáborozni, de "mire körülnéznek, már senkit sem látnak csak Jézust egymagát!"  Indulnak a völgybe, hol várja őket a munka, egy beteg gyermeket kell meggyógyítani!

Isten az idő Ura, de úgy tűnik, hogy bő lére eresztve nem szervezi túl nyugodt cammogással az eseményeket, nem készít hosszú, ráérős terveket, hanem szépen, céltudatosan, ütemesen halad a maga útján! Tudja, hogy mi a dolga, és végzi is a maga feladatát céltudatosan, három év alatt mondhatnánk "lezavarja" a megváltás nagy művét! Csodálom Jézus lendületét, a kezdeményező erejét, azt a határozott célratartást, mellyel a Mennyei Atya akaratát teljesíti! Döbbenetes, hogy ebbe a feszített menetbe be tudja vonni az apostolokat, a tanítványokat, akiktől azt kéri, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra!

A szentírást olvasva, az az érzésünk, hogy Jézus Krisztus nem is kapkod, de nem is ácsorog, egyszerűen tempósan végzi a munkáját, mint aki tudja, hogy ideje kevés! A Mestert csodálva gondolkodjunk el, hogy vajon mi hogy haladunk, a kapcsolókarunk hányasba van téve, a gázpedált mennyire nyomtam le? Életem céltalan sétakocsikázás, vagy egy célratörő, padlógázzal való suhanás az akadályok között?

Itt befejezem az elmélkedést, mert dolgom van, megyek! Nincs megállás! Krisztus szeretete sürget minket!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: legyetek olyanok mint a gyermekek...

Abban az időben:  Jézus maga  mellé vette  Pétert, Jakabot  és Jánost,  és egyedül velük ment föl egy  magas hegyre. Ott elváltozott előttük.  Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a  ruhát  kifehéríteni.   Akkor  megjelent  nekik   Illés  és  Mózes,   és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk!  Készítsünk  három sátrat:  neked  egyet, Mózesnek  egyet  és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.  Ekkor felhő árnyékolta be  őket, és  a felhőből  szózat hallatszott:  „Ez az  én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az  Emberfia fel nem támad  a holtak közül. A  parancsot megtartották, de maguk  között megvitatták,  hogy mit  jelenthet az,  hogy feltámad a halottak  közül. Azután  megkérdezték tőle:  „Miért mondják  az írástudók, hogy előbb  el kell  jönnie Illésnek?”  Ezt válaszolta:  „Igen, előbb eljön  Illés  és mindent  helyreállít.  De az  is  meg van  írva  az Emberfiáról, hogy sokat  kell szenvednie  és megvetésben  lesz része.  Azt mondom nektek,  hogy Illés  már eljött,  de kényük-kedvük  szerint  bántak vele, ahogy előre megírták róla.”

Mk 9,2-13