Közeledik nagypéntek, a Megváltó megrendült lélekkel arról beszél ami rá vár: "az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik..." Csendben mennek tovább, az apostolok lemaradnak, s mind ki semmit nem ért, elkezdnek vitatkozni, hogy ki nagyobb közülük! Döbbenetes, azt hiszik, hogy Jézus király lesz és ők osszák szaporán maguk között a miniszteri székeket!! Félelmetes ez a naivság, kapzsiság.... és Jézus nem háborodik fel, nem fordul félre duzzogva, hanem odahív egy gyermeket és szépen, nyugodtan tanít, magyaráz: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
Csodálom Jézus türelmét!! Nyugodtan, higgadtan tanít, nevel, hiszi, hogy az ember nem csak képes megérteni a bölcs szavakat, hanem a szívbőljövő tanítás fényében újjá is születik!! Gyermeki alázattal én is ezt a kegyelmet kérem magam és a kollégáim számára, hogy gyermekeinkhez akkor is türelmes jósággal, nevelő, oktató szeretettel oda tudjunk hajolni, ha ők látszólag homlok egyenesen más úton járnak mind amin mi szeretnénk vezetni őket!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Mónikát közel 10 éve fogadtuk be!
Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37
