Napi evangélium

Egészen biztos, hogy életünk legfontosabb felfedezése rádöbbenni arra, hogy nem csak mi vagyunk ezen a földön! Életünket, történelmünket gyökeresen meghatározza a találkozás a végtelennel élő, igaz Istennel!! Sok nagyszerű emberrel találkoztam én is, - és itt büszke örömmel gondolhatok Szent Kalkuttai Teréz anyára, vagy Szent II. János - Pál pápára, de szépségkirálynőkre, olimpiai bajnokokra, - de anélkül, hogy őket leértékelném azt kell mondanom, hogy minden találkozás közül rajtam a legtöbbet az Isten jelenlétének a megsejtése formált. Az a végtelen öröm, boldogság melyet Isten jelenlétének a szele kiváltott bennem soha semmihez nem volt fogható, s azért, hogy még egyszer csak a közelébe kerüljek, - bár tudom, hogy soha nem leszek erre méltó -   bármit megtennék, vállalnák!! E találkozás reményében vállalták oly sokan a történelem során Isten áldott parancsait, s én is ezért vállalom örömmel Isten rám vonatkozó szent akaratát.  Vegyük komolyan Isten harmadik parancsolatát és szenteljük meg nem csak a vasár apot, de a hét minden egyes napját, drága családunkat, környezetünket, ezt a világot melyben élnünk adatott!! 

Szeretettel osztom meg e témáról szóló vasárnapi elmélkedésemet,  

Csaba testvér elmélkedése Nagyböjt 2. vasárnapján

Csaba t. 

Abban az  időben:  Jézus  maga  mellé vette  Pétert,  Jakabot  és  (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott  elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint  a fény.  És  íme, megjelent  nekik  Mózes és  Illés:  Jézussal beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz:  „Uram,  jó  nekünk  itt lennünk! Ha akarod,  felállítok itt  három sátrat,  neked egyet,  Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő  borította be őket, és  a felhőből egy  hang hallatszott: „Ez  az én szeretett  Fiam, akiben kedvem  telik.  Őt  hallgassátok!” Ennek  hallatára  a  tanítványok földre  borultak  és  nagyon  megrémültek.  De  Jézus  odament   hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta:  „Keljetek fel, és ne féljetek!”  Amikor szemüket fölemelték,  nem láttak  mást, csak  Jézust egymagát.  A  hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

Mt 17,1-9