Egy csodaszép fiatal hölggyel találkoztam a minap, egyetemista, sportól, jó volt hallgatni ahogyan életerővel, lendülettel, lelkesen beszélt terveiről! Örömmel hallgattam, és magamban arra a húsz évvel ezelőtti szomorú napra gondoltam mikor e kislány született, és az anyukája meghalt a szülő asztalon! Akkor és ott minden annyira kilátástalannak, szomorúnak tűnt, és lám Isten irgalma új életet adó, szép forrást fakasztott a könyörtelen pusztában!
Csodálom az évente visszatérő, robbanó életet, pezsgést hozó áldott tavaszt, ahogy az elmúlt év földbe korhadó levélszönyegén áttörve, hegykén, magabiztosan tőr a fény felé, megállíthatatlanul! Ugyanez a megfoghatatlan, Isten adta szent élet, mint búvopatak csörgedezik benned is, hisz Teremtőd képére, hasonlatosságára születtél! Bízzál Uradban, hagyd, hogy átjárjon a mindig és mindent megújító, életet adó irgalom!
Kedves testvérem, ma azért imádkozom, hogy minden gondolatodban felfakadjon benned is, és cselekedeteid által belőled is ez a csodálatos, szép isteni vonás, a szent Irgalom!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Mosolyogva, bizalommal nézzél ki a világba, még egy gyermekotthon ablakából is....
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”