Kapzsiság!!! Miért gyűjtünk olyan dolgokat, mire nincs is szükségünk!?
Sok ember hagyatékát bízták rám, ilyenkor ott áll az ember egy hosszú élet alatt összegyűlt forgács kupac közepén és keresi a remekművet, a fennmaradó értéket, az alkotást, mely a sok jövés - menésből, tevés - vevésből született!! Halálunk után hiszem, hogy valami hasonló történik velünk! Lehull a szemünkről minden fátyol, és mi hosszan nézzük tág tekintettel egész földi életünket, jót - rosszat egyaránt! Mindabból, mit Isten nekünk adott, abból mit sikerült megalkotnunk, valami maradandót, szépet, másnak is értéket és nem vacak lim - lomot?! Akkor majd ott tisztán látod, hogy Teremtőd az általad elszórt követ szegletkőnek szánta abban a katedrálisban, melynek a részei ott avasodnak az általad összehordott, reális értéket nem hordozó kupacok alatt!
Szegény Lázár nem ítél el, és Istened sem mond rád ítéletet, te ítéled el magadat! Igen, nálad van az ítélet, nálad, aki akkor és ott tisztán látod a hatalmas lehetőséget, látod az életeket melyre igent mondhattál volna, a gyermekeket, unokákat, a nekik szánt kis házadat, melyben általuk te magad is, akár a nagy folyó a medrében szépen tova hömpölyöghettél volna, de melyből csak szúrágta ruha halmok, rozsda által szétmart roncsok, kupacokban álló elavult vacakok lettek! Itt már nem kérdés, hogy miért nem tudtál, mertél, akartál akár az élet mellett, akár az életet szolgáló, önzetlen mindennapok mellett dönteni, a mecset lefújták, a lehetőségnek vége, s te ott állsz szégyenkezve, kapzsi vágyaidtól halomba hordott értéktelen vacakok között! Isten adta képességeidet felhasználva lehettél volna művész, tudós, sok-sok embernek becsületes munkát adó vállalkozó, földműves, a rád bízott javakkal bölcsen, nagylelkűen sáfárkodó, testvéreid számára áldást jelentő emberkatedrális, de te kapzsi vágyaidtól vezetve egy rákos daganat lettél mely csak önmagát hizlalta, megfojtva maga mellett mindazt mi élt, s az életet szolgálta!
Ma még dönthetsz, házad kulcsa nálad van, merj nagylelkű lenni, merd a rád bízott anyagi dolgokat beváltani életre, valós maradandó értékekre, olyanra, melyet a moly nem rág meg, s melyet a rozsda nem emészt el! Hidd el, hogy elzárt pénzes ládikádban a pénzed elveszik, értéktelen, sőt ballaszt mely lehúz a kárhozatba! Bármennyire szépen is cseng a kupacba gyűlő pénzed, a jókedvű gyermekkacagás sokkal - sokkal szebb, maradandóbb, Isten előtt kedvesebb! Pénzzel, kinccsel nem lehet örök üdvösséget venni, hidd el, csak a szorgalmas, becsületes életed által, a környezetedben felfakadó öröm és hála nyithatja meg az utat Istened kitárt karjai felé!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: az én kincseim, a gyermekek egy sikeres előadás után Torockón.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Kapzsiság!!! Miért gyűjtünk olyan dolgokat, mire nincs is szükségünk!? 